Bakucz-tablók a gimnázium folyosóján: mert ez mind iskola

Bakucz András visszajáró vendég egykori iskolájában: nemrégiben a Tea & Tudomány című sorozatban tartott előadást – és válaszolt az angolos teázósarokban Merklin Ferenc kérdéseire. A sorozatot nem titkoltan kettős céllal indította útnak a jubiláló gimnázium. Egyrészt nyilvánvaló büszkeségből, hogy ezen a módon is számba vegyék: miből lesz a cserebogár, milyen területeken állnak most helyt a KDG egykori diákjai – akik a teadélutánokon természetesen arról is beszámolnak, hogy mi mindent kaptak útravalóképpen ezek között a falak között. Másrészt a mai diákoknak adhatnak mintát a visszatérő „régiek”. Vagyis lehetséges, hogy mondjuk húsz év múlva lesz majd valaki, aki a KDG-ben arról beszél: anno Bakucz András mérnökien pontos és átlelkesített előadása keltette föl benne az érdeklődést az építészet iránt.

Bakucz András pályájának alakulására nagy hatással volt gimnáziumi rajztanára, Nagy Tamás, aki a folyosótárlat megnyitóján az absztrakt festészetbe vezette be a közönséget. (Érdemes elidőzni a tárlatnyitón készült felvételeken: szinte tapintható a jó hangulat, az érdeklődés, a szeretetteljes figyelem.)

Bakucz András kiállítását „hivatalosan” Merklin Ferenc igazgatóhelyettes nyitotta meg, bár szavaiban nem volt semmi hivatalos. Hogyan is lett volna, ha egyszer: „Andrást középiskolás kora óta ismerem, egy évfolyammal járt alattam, rajztanárunk közös volt. Én is foglalkoztam külön rajzzal, abból érettségiztem. Később mindketten a BDF-en diplomáztunk. András már középiskolásként is tagja volt a Ferrum Színházi Társulásnak, én a főiskolán kezdtem amatőr színjátszással foglalkozni, aztán együtt is játszhattam vele a Ferrumban. Ez volt az Ilja próféta. Az előadás díszletét András tervezte. Öröm, hogy nem csak a nézőtérről láthattam.”

Merklin Ferenc mindemellett emlékeztetett arra, hogy „Bakucz András nevéhez köthető a Kanizsai Dorottya Gimnázium homlokzatának felújítása”. Sőt: „Reméljük, nem marad az asztalfiók mélyén a színházterem terve, amelyet az összenyitható teremhez készített.”

Pontosság, precizitás, mély gondolatok – Merklin Ferenc szerint ezek Bakucz András legfontosabb jellemzői. Munkái közül az Ilja próféta-díszlet mellett a csehimindszenti templom felújításának megtervezését említette.

Ami pedig a gimnáziumi Bakucz-tárlatot illeti: „Mi, befogadók néha nagyon kényelmesek vagyunk. Szeretünk mindent készen kapni. Nincs időnk megállni, elmélkedni. A művészethez azonban idő kell. Meg kell állni, csendben kell lenni, a művészet a személyiségünk megismerésében segít.” Pont, mint Bakucz András képzőművészeti alkotásai. Saját megfogalmazásában: „Olyan eszközöket próbáltam megkeresni, amik nem ábrázolnak semmit, de jelentést hordoznak. A gyűrt felületen való aprólékos, szöszmötölő munka és a papír anyaga kezdte behatárolni a méreteket. Az engem inspiráló áztatott festékszövet mérete nem fokozható a végtelenségig.” Merklin Ferenc ezt a gondolatot azzal fűzte tovább, hogy „ha a művész szöszmötöl, megtehetjük mi is, társai lehetünk az alkotásban, a világ megragadásában”. Ehhez azonban mindenképpen „bátornak kell lennünk, tűnődnünk kell, át kell engednünk magunkat a színeknek, formáknak”.

Bakucz András buddhista anekdotát is mellékelt a képei hez (Terebess Gábor Folyik a híd című könyvéből): „Egy öreg szerzetes a szív írásjegyét festette viskója ajtajára, ablakpapírjára és falára. Fa jen mást javasolt: – Az ajtóra az ajtó, az ablakra az ablak, a falra a fal írásjegyét kellett volna írnia. Hszüan-csüe azt mondta: – Az ajtó, az ablak és a fal írásjegy nélkül is feleli önmagát.” A képekhez azonban, lám, jól jön az anekdota. És Bereményi meg Dés dala, amint Udvaros Dorottya dúdolja: „Lassacskán jöttem rá: ez mind iskola.”