Egy aktuális Hamupipőke-történet, ami Vasváron és Sárváron már vastapsot kapott

Az új intellektuális élménynek elsősorban természetesen maga Molnár Ferenc az oka. Az online enciklopédia úgy említi, mint aki nagyon jó szemű író, műveire jellemző a formai tökély, a cselekmény biztonságos gördülékenysége. Az elesettek, a kiszolgáltatottak szeretetteljesen bukkannak fel játékaiban. Figyelte az embereket, meleg szívvel érezte át az emberi szenvedést. Mindezt róla közvetlenül a Ma’mint ’Ti Színjátszó Csoport előadása után olvastam és minden szavával egyetértettem.

Jó előtanulmány volt az irodalomtörténet által leírtakhoz a sárváriak produkciója: a pergő párbeszédekből adódó derűs percek, a vígjáték minden elemének jelenléte a színpadon, mindeközben pedig a sorok között rejlő dráma, a szívszorító történetek az emberi kiszolgáltatottságról. Hamupipőke-történet.

Az Ibolyában a Sobri Ilonkát alakító Auer Nikolettel ültem le beszélgetni.

Az érdekelt, hogy hogyan tette magáévá ilyen hitelesen a főszerepet a még érettségi előtt álló fiatal lány. Mert az nem volt kétséges, hogy ez megtörtént. Arról, hogyan került hozzá közel a vígjáték főhősnője, az alkotófolyamat mesélésébe kezdett.

- Általában februárban, márciusban ülünk le egy nagy körbe a színjátszó csoporttal, hogy átbeszéljük együtt, mit szeretnének csinálni, színpadra vinni abban az évben. Így volt ez a Molnár Ferenc-darabbal is – mondta Auer Nikolett. Az előadás elkészítése többlépcsős folyamat volt. Végül fél éve érett teljesen össze az elő-adás. Nem véletlenül kapta meg a maga nyíltszíni és vastapsait Sárváron és Vasváron. (És várhatóan hasonló siker lesz másutt is.)

- Az elején nagyon meg-ijedtem, amikor nekem adta a szerepet Schimmer Roberta. Aztán az ijedtség fokozatosan elmúlt, mert megtaláltam az Ibolyát magamban, megpróbáltam magamévá tenni a karaktert – mesélte. Azt mondta, nem volt számára nehéz a szövegtanulás. Pedig Molnár Ferenc nyelvezete nem könnyű. Egyszerre míves, szót szóba öltő és korabeli. A múlt századelő beszédstílusa mára jócskán megváltozott.

A Ma’mint ’Ti szövegtanulási módszere egyébként sajátos. Schimmer Roberta nem hagyja magára színészeit a szövegtanulásban sem, árulta el Nikolett. – Nem egyedül tanulok szöveget és nem úgy, hogy magolom. Inkább a többiekkel folyamatosan összeolvassuk a dialógusokat, és gyakorlással párosítjuk mindezt – részletezte Auer Nikolett. A módszer hatásosnak bizonyult. A pergő szövegrengeteget elakadás nélkül mondta végig az előadás alatt a fiatal lány. Ezt csak úgy lehet, ha valami belülről jön, ha tényleg egy kicsit „Ibolyává válik” az ember. Sok munka van mögötte és sokat számít az is, hogy kik a szereplőtársak. – A hármas jeleneteink, a párbeszédeink nagyon összeértek Fülöp Ákossal és Monostori Patrikkal. Egyre jobban megismertük és inspiráltuk egymást a több hónapos próbasorozat alatt. Folyton új dolgok születtek – tette hozzá Auer Nikolett.

Molnár Ferenc hősnője egy törékeny vidéki lány Selmecről. Nehéz múltja volt, a színház melletti árvaházban nevelkedett. Aztán felfedezték és rendszeresen angyalként szerepeltették a teátrum elő-adásain. A súgó pedig adoptálta. Nehéz életkezdés, mégis Ilonka a darabban, Ilonka a világot jelentő deszkákon tele van a jövő jobbra fordulásának reményével.

Mai életsorsok sejlenek fel mindebből. Az Ibolya rólunk szól.

- Ilonka butuska vagy inkább naiv, de az élet már sok mindenre megtanította fiatal kora ellenére. Hatalmas szíve van és a színház a mindene. Ez utóbbi miatt is könnyebb volt azonosulni a személyével – osztott meg újabb adalékot Auer Nikolett arról, miért szerette meg ezt a szerepet. Nem mellékesen a sárvári Tinódi gimnázium érettségi

előtt álló diákja is úgy van valahogy a színházzal egy kicsit, mint akit alakít, Sobri Ilonka: nagyon szereti, vonzza ez az univerzum.

Volt ő már Puck a Szent-ivánéji álomban, Dörzsölt a Twist Oliverben és Mindlevery a Karminca bálban. Évekig táncolt a Savaria Táncsport Egyesületnél, így a táncko- reográfiák kidolgozásában és betanításában szintén sokat segített a darabok elkészítése során Schimmer Robertának és színi csapatának. – Év közben sok előadást megnézek. Minden érdekel, ami színház, minden, ami ott történik. Úgy gondolom, jó lenne valahogy, akárhogy is bekerülni egy teátrumba, ott dolgozni, ott maradni, hogy mindennap mellettem legyen, élhessem a színház világát – mondta a beszélgetésünk végén a fiatal tehetség.