2018.02.21. 08:30
Prof. dr. Pusztay János a szetuk nyelvi közösségének készített szótárat és fordított eposzt
Bármilyen apró is egy népcsoport, egy etnikai közösség vagy egy nyelvjárás – irodalma van. Prof. dr. Pusztay János most a szetu nyelvcsoporthoz viszi közelebb a magyar olvasóközönséget néhány fordításával.
Prof. dr. Pusztay János, a négykötetes szetu-fordítások szerzője Fotó: Benkő Sándor
Prof. dr. Pusztay János az uráli nyelvek és népek kutatója már nem először örvendezteti meg olvasóközönségét különleges fordításokkal. Részt vett a 12 legszebb magyar vers programban is, megtanulva és hangot adva csodás költemények sorának. Majd északi népek, nyelvjárások sokaságának gyűjtötte össze és rendezte kötetbe saját 12 legszebb versét és fordította őket egymás nyelvére. Ezen keresztezésekből egy 32 kötetes sorozat is készült.
Szetu
Ez alkalommal is északi irányba kell, hogy forduljunk: az Észtország délkeleti részében élő szetu közösség nyelvészeti és irodalmi sajátosságairól készített fordításokat, nyelvészeti szakkönyveket. Mindez egy négykötetes sorozatban jelent meg: Anne Vabarna: A leány haláldala, Anne Vabarna: Pekó, Szetu-magyar (Vabarna) szótár és Szetu nyelvtan.
Szótár
– Az egyik legnehezebb nyelvészeti küldetés a szótárkészítés – mondja dr. Tóth Péter nyelvész. Viszont egy olyan nyelv esetében, amelynek nincs lejegyzett nyelvtana, elengedhetetlen, hogy a fordítás első lépéseként szakkönyvet írjunk. A prof. dr. Pusztay János által elkészített szótár egyfajta szakszókincset tartalmaz, hiszen konkrétan a Vabarna-könyvek szókészletét listázza. A munkához nagy informatikai tudásra is szükség volt, hiszen a több ezer szóból álló listákat számítógép hasonlította össze, és rendezte eggyé.
A fordítás nehézségeiről, kulturális problémáiról szak-irodalmak sokasága értekezik. Lehet-e tökéletesen hű egy fordítás? A jelen esetben fordított szetu-eposzban szinte mindenki kakukkol – meséli a professzor. De hát mégsem lehet leírni minden sorban, hogy kakukkol a kutya, a ló, a fiú, a leány, meg a madár is.
Tartalmi hűség
Papp Zoltán színművész a verseléssel kapcsolatban látta el a fordítót tanácsokkal. A balti finn népek kedvelt versformája a kalevalai versmérték, az észteké pedig az úgynevezett regivers. A Vabarna-eposzok azonban rugalmasan kezelik ezeket a formákat. Így a fordító is úgy döntött, hogy bár némileg alkalmazkodik ehhez, de megadja saját magának is a szabadságot.
A tartalmi hűség magától értetődik, így csak a formai sajátosságokat kellett megfelelően átültetni. Az eposz siratóénekei igazi regösénekeknek tűnnek az olvasmányos történetek között. Szinte érezni a teliholdas éjszakák hangulatát. Varázsos mantrák ezek, akárcsak szellemidézéskor: ritmusos, ismétlődő gondolatokkal tűzdelve. Bár az értékes irodalom szűk közönséget vonz, mégsem érdemtelen foglalkozni azzal.
Mind a szépirodalomnak, mind a szakirodalomnak szüksége van ezekre a különleges találkozásokra. Nem mindig repülhetünk át a világon, de egy jó könyv segít megismerni a rejtelmeket.
