2018.02.14. 14:00
Szilágyi Mária keramikusművész a városnak ajándékozta hagyatékát
Végre megnyílt Szilágyi Mária keramikusművész (1916-1979) életműtárlata Celldömölkön. A képviselő-testület úgy rendelkezett, hogy a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár egyik helyiségét alakítsák át kiállítóteremmé, ahol az impozáns anyag – nem kis mértékben Németh Katalin odaadó restaurátori munkájának köszönhetően – otthonra talált.
Szilágyi Mária életműtárlata a KMKK-ban. Pálné Horváth Mária igazgató és Németh Katalin restaurátor Fotó: Nagy Jácint
Amikor legutóbb meglátogattuk Németh Katalint a KMKK-ban kialakított kis műhelyében, még tartott a restaurálás. Nem túlzás azt mondani, hogy ezzel a nagy munkával „újraszülte” a Szilágyi-gyűjteményt, amelynek darabjai közül nem egy megsérült a raktározás éveiben. Katalin úgy ismeri ezeket a kerámiákat, mint a tenyerét, vagy talán még annál is jobban.
Kivételes időpont
Minden bizonnyal ez a bensőséges viszony is hozzájárul a művelődési központban újonnan berendezett kiállítótér hangulatához. A csaknem száz restaurált kerámia által az alkotó teljes életpályáját megismerheti a látogató. Németh Katalin pedig jól ismeri az előzményeket is. A celli – akkor még nagyközségi – művelődési központ építéséhez képzőművészeti-iparművészeti pályázat is kapcsolódott: 1972-ben írták ki, nagyméretű falikompozíció elkészítésére. A zsűri Szilágyi Mária pályamunkáját találta a legjobbnak, legalkalmasabbnak: a kétszer három méteres máztalan, plasztikus kép azóta is dísze az intézménynek – mondja Katalin.
Szilágyi Mária – akinek azokban az években, a kerámiának egyébként is fénykorában több jelentős tárlata volt a budapesti Derkovits Teremtől a Műcsarnokig – úgy fejezte ki háláját a Kemenes-aljáról, Celldömölkről érkező megkülönböztetett figyelemért, hogy fejedelmi gesztussal a településnek ajándékozta életművét. Kivételes volt az ajándékozás időpontja is: egybeesett Celldömölk városi rangra emelkedésével, 1979. január 6-ával.
A kerámiák 1999-ben érkeztek meg Celldömölkre, néhányat folyamatosan láthatott a művelődési központ aulájában a közönség; a KMKK rendezett időszaki kiállításokat is az impozáns anyagból. Legutóbb 2015 őszén – a művész születésének centenáriumához közeledve -, amikor a 2012-ben megkezdett aprólékos és nagyszabású restaurálás eredményével szembesülhetett a Móritz Galéria közönsége.
Most pedig teljesült a művész végakarata is. Mert az ajándékozás gesztusához az a kérés (feltétel) kapcsolódott, hogy a kerámiáknak legyen állandó kiállítóhelyük Celldömölkön.
Egyéni módon alkotott
Németh Katalin úgy látja, hogy a mai, sok tekintetben elidegenedett világban hiteles alternatívát kínálnak Szilágyi Mária mitológiai tűzben edződött kerámiái. A kerámia hazai mesterei közül Gádor István, az üvegmázas felületkombinációk megalapozója volt a példaképe: „Szilágyi Mária egyéni módon alakított kraklé, azaz üvegmázas kerámiáin a máz repesztését nem bízta a véletlenre, hanem a kifejezés kívánalmai szerint irányítani tudta a folyamatot.” Katalin fölhívja a figyelmet Szilágyi Mária fehér kerámiáira, amelyeken „a csupán berakásként alkalmazott tükörlapok és gyöngyök ezüstös ragyogása, formai tagolása révén fellépő fény-árnyékhatások bontják meg a fehérséget”. Nagyméretű vázáin „a görög amforák nemesen egyszerű vonalait és arányrendszerét láthatjuk újrafogalmazva; a művészetében visszatérő életfamotívum szerves alkotói szemléletről, öntörvényű kompozíciós rend megalkotásáról árulkodik”. Katalin kitér arra, hogy bár Szilágyi Mária előszeretettel nyúlt vissza a folklór szimbólumrendszeréhez, ezeket a munkáit is „áthatja egyfajta konstruktivizmus”: az életműben így találkozik tradíció és korszerűség.
