Szórakoztatni és gondolkodtatni hívatottak a Sok-Szín-Padnál

Nika Róbert tősgyökeres bükinek vallja magát, noha nem ott született, de gyerekkora óta, ezer szállal kötődik a városhoz. Ott töltötte iskolás éveinek nagy részét, amikor Kőszegen tanult, majd dolgozott tizennyolc évig, akkor is Bükön lakott. Azt mondja, a határőrség megszűnése után, amikor szétosztották az állományt, szerencséje volt, hogy visszakerülhetett Bükre, ott lett nyomozó a rendőrőrsön. A munkájáról nem beszélhet, de büszke arra, hogy a környék, illetve a megye jó közbiztonságához ő is hozzájárulhat.

A színpaddal a kapcsolata a néptáncon keresztül kezdődött. Gyerekként csatlakozott az országosan is elismert néptánccsoporthoz. Azt mondja, ott szokta meg, hogy ki kellett állni a közönség elé, meg kellett mutatniuk magukat, és ő ebben a közegben jól érezte magát. Már nyolcadikos volt, amikor a néptánccsoport megszűnt, és a művelődési központ akkori vezetője színpadra állította velük azt A helység kalapácsát, amelyet az általa vezetett Sok-Szín-Pad Társulat most ismét műsorra tűzött. A darabban akkor is és most is a széles tenyerű Fejenagy szerepét kapta. 2007-ben kereste meg Magyar Ágota, aki a kilencvenes évek elején még működő színjátszó-csoportot próbálta újraindítani, Róbert pedig örömmel fogadta a meghívást, és azóta is tagja a társulatnak. Amikor Ágota kilépett, akkor már ő volt az egyesület vezetője, majd átvette a társulat irányítását is.

Arra a kérdésre, hogy akik egész nap dolgoznak, tanulnak, és nem hivatásszerűen űzik a színjátszást, ez mekkora lemondással jár, azt mondja, olyan ez, mint a rendőrségi munka. Ha nincsen meg az elhivatottság, ha nem áldoz be az ember nagyon sok mindent, akkor nem tudja csinálni. Kell a család támogatása, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is. Neki már könnyebb, gyerekei nagyobbak, 23 és 19 évesek. Ők is játszottak pár évig a társulatban, a kisebbik lánya most is fellép A helység kalapácsában, és azt mondja, édesapja továbbra is számíthat rá a társulatban. Mindez egyben családi hagyomány is, hiszen amikor az ’50-es években a művelődési központot felavatták Bükön, a János vitézt adták elő a helyiek, és a darabban játszott Nika Róbert nagyapja és édesapja is.

Most a művelődési ház az otthonuk, a város és az intézmény támogatja őket. Nemcsak az amatőr színjátszás hagyományos műfajában, a vásári komédiákban próbálkoznak, hanem voltak nagy kihívást jelentő, jelentősebb előadásaik is. Róbert azt mondja, már a nevükből is adódik a sokszínűség. Egy idő után minden színjátszó úgy gondolja, hogy ki kell lépni a skatulyából és ki kell próbálnia valami újat. Békés Pál, Beckett vagy Allotrópia még ha a közönség egy részénél „ki is vágja a biztosítékot”, meg kell csinálni. Gond, hogy most viszonylag kevesen vannak, költözés, továbbtanulás, érettségire való készülés nehezíti a munkájukat. Megváltozott a világ, mondja Róbert, tíz éve még jobban ráértek az emberek. Húsz és negyven év közötti korosztályban toboroznának új tagokat, hiszen a terveik megvalósításához jó lenne a bővebb merítés. Kéri Ferenc két komédiáját szeretnék még idén bemutatni, és persze készülnek az őszi fesztiválra, amely mindig nagy siker.