Lisszabonig, az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéig menetelt meglepetésre az AWS

Az indulásról, a haladásról kérdeztük a zenekar front-emberét, valamint, hogy mi az a pillanat egy zenekar életében, mikor úgy határoz: irány a Dal.

12 éve együtt

Örs elmeséli, már tizenkét éve zenélnek együtt az AWS zenakarban, de persze ők is egy nagyon gyenge garázsrockbandaként kezdték, ahogy mindenki más. Aztán azok a zenekarok, akiket nagyon érdekel a zenélés, és megannyi energiát fektetnek a gyakorlásba, lassan elkezdenek kísérletezgetni is. Elkezdik színesíteni a hangzásvilágukat és nyitottak arra, hogy profibbak legyenek. Ők is így tettek, ráadásul már most látszik egy-két feltörekvő zenekar pályáján, hogy ők lesznek a következő Road vagy Depresszió, mert olyan lelkesedéssel és szakmai alázattal állnak hozzá a muzsikáláshoz, ahogy nagyon kevesen.

Fontos a sokszínűség

Örs zenészként úgy gondolja, fontos, hogy minden stílusirányzattal tisztában legyen, mindegy, hogy képviseli, beépíti zenei hangzásvilágába, avagy nem. Ha egyfajta zenét hallgatna, csupán szegényes ismeretekből tudna dolgozni. A zenekaron belül is mindenkinek más a zenei ízlése, repertoárja. De ezáltal az alkotás is sokkal színesebb, izgalmasabb.

Édesapja emlékére

A Viszlát nyár című dal Örs édesapjának elvesztéséről szól. Ahogy a dal keletkezéséről mesél: „kultúránkban tabuként kezelik a halál kérdését, egyáltalán nem feszegetjük. Mi meg azt mondjuk; sokkal jobb megismerni, megbirkózni vele, ezáltal sokkal boldogabb életet tudunk élni”. Nem gondolták volna, hogy valaha ekkora sláger lesz ebből, sőt, hogy ilyen hatalmas címet nyer. Csupán kompromisszumok nélkül alkottak, senkinek nem szerettek volna megfelelni.

Ez talán az élet jó irányú fricskája, hogy végül tömegeknek tudtak. „Egyáltalán nem gondoltuk, hogy Lisszabonig megyünk a dallal, de nagyon sok hazai metálrajongó támogatott minket. Amikor Leanderék kiestek, ők is arra buzdították a rajongóikat, hogy segítsenek nekünk, összefogott a hazai metálközeg, ami nagyon nagy dolog.”

Metál az eurovíziós versenyen?

Izgalmas kérdés az Eurovízió, de akár csak Magyarország viszonylatában is a metálcore létjogosultsága, főleg egy ilyen rangos versenyben. A csapat sem dédelget hiú ábrándokat. Örs így felelt lapunknak: – Nincsenek hiú ábrándjaink. Nemhogy Magyarországon, az egész világon sincs uralkodói szerepben a metálzene. Sosem leszünk rotációban a nagy kereskedelmi rádiókon, mert egyszerűen kevés rá a befogadó piac. Cserébe annak nagyon örülünk, hogy megnyitottunk egy kaput. Mondhatni meglibbenthettük a zászlónkat, és megmutathattuk az országnak, hogy létezünk, és ráadásul jó sokan is vagyunk. Az teljesen természetes, hogy voltak olyanok, akiknek nem tetszett, sőt, akiket akár kiakasztott a zenénk, velük valószínűleg nem fogunk egyik koncertünkön sem találkozni. De ha a munkásságunk miatt eggyel több srác fog a kezébe gitárt, már megérte csinálni.

Az igazi cél, teszi hozzá Örs, kirángatni az embereket az apátiából, és gondolkodásra késztetni mindenkit. Minden daluk feldolgoz valami aktuális, tömegeket foglalkoztató problémát. Az átlaghallgató hallani sem akar a bajokról. Ahhoz szokott hozzá, hogy amikor hazamegy, bekapcsolja a TV-t és tinglitangli műsorok, mondanivaló nélküli slágerek nézése közben elfelejtheti a napközbeni frusztrá- cióját. Az AWS ezzel szembemegy. Felpiszkálja azokat az érzelmeket, mindennapi gondokat, amikről senki nem mer beszélni. Amiről mindenki úgy gondolja, jobb megfeledkezni: könnyebb, ha a fejünket a földbe rejtjük.

A zenekar a lisszaboni megmérettetés kapcsán sem jár a felhők között. Tudják: nehéz fába vágták a fejszéjüket, de mind a hazai metálközösség, mind pedig a mindennapi rádióhallgatók büszkék lehetnek, hogy fiatal, komoly gondolkodású srácok képviselik az országot. Azért persze remélik, hogy majd a lista elején végeznek, de bárhogy alakul majd: büszkén térnek haza, s rengetnek meg újabb és újabb színpadokat.