2018.03.05. 09:10
A királynő meztelen: Lady Lear látogatása Celldömölkön
Most már biztos, hogy Lady Lear járt a celldömölki Koptik Odó utcában. Talán még mindig ott kísért.
Család
Ha Lear, akkor szülő és gyermek viszonya – amely persze bizonyos szempontból mindig hatalmi viszony; a családnak nem kell királyinak lennie. A Shakespeare-tragédiában az idős Lear király szeretetpróbának veti alá a lányait, de rosszul méri föl a helyzetet, rossz döntéseket hoz – magányosan (bolondja kíséretében), kívül-belül lemeztelenedve önmagával kell szembenéznie. Lear a budapesti Káva Kulturális Műhely felnőtteknek szóló színházi nevelési előadásában Lady Lear: a királynőien zsarnoki Gabi néni – egykor karvezető, másképpen dirigens -, aki sztrókot kap, egyik karja lebénul, végletesen kiszolgáltatva őt a családjának. Vagy mégsem? Na, így osztozkodjanak rajta – hogy még nehezebb legyen, ezúttal nem a lányai, hanem a fiai. Az előadás szövege – az új magyar dráma? – a színészek improvizációi alapján született meg (az archetipikus alaphelyzeten túl semmi köze Shakespeare-hez, a felszínen legalábbis; a Lady Lear inkább szignálként és játékos-tragikus ajánlatként, a nézőnek nyújtott segítségként működik). A történet fókuszába állított kérdéseket az ajánló így fogalmazza meg: „Mi lesz az anyával, ha a fiai segítségére szorul? Mi lesz a három gyerekkel, ha az anyára kell gondot viselniük? Meddig tart a felelősségük? Mennyit áldozzanak saját életükből, hogy szinte gyermekükként gyámolítsák azt az embert, aki felnevelte őket?”
Meg nem szűnő játszma
Rettenetes nézni azt a nem szűnő – és nyilván hosszú, hosszú ideje, kb. egy életen át gyakorolt – játszmázást, azt a kommunikációra való képtelenséget, azt a sérelempolitikát, folyamatos hárítást, empátiahiányt és az éppen kéznél lévő másikra való mutogatást, amit a családtagok produkálnak. (Talán, talán majd az unokák kilépnek a mókuskerékből.) Letisztult, „eszköztelen”, ebben a minőségében gazdag és árnyalt színészetet művelnek a Káva színészei, egyúttal drámatanárai. Olyan, mintha csak úgy lazán bejöttek volna az utcáról, hogy megmutassák nekünk az életüket és „tükröt tartsanak”. Különben lehet, hogy Shakespeare volt a legnagyobb színházi nevelő, aki ráadásul szintén a „résztvevő színházát” működtette. A Káva így, a résztvevő színházaként határozza meg önmagát.
Kellékek-fények
Még abban is „Shakespeare-i” az előadás, hogy a kellékek (például az egy kézzel kinyithatatlan, szanaszét spriccelő, kétségbeejtően bohózati ásványvizes palack) és a díszlet minimumával kelt tökéletes hatást. Egy asztal, néhány szék, néhány ajtó – és az a csodálatos kanapé, amelyet vészhelyzetben ki kell húzni. Igen ám, de ha a kanapé „ki van húzva”, akadállyá változik: nem lehet kinyitni a közvetlen közelében lévő ajtót. Ez a szerencsétlen, nevetséges csapdahelyzet az előadás emblémája – és egyetlen szereplő se tesz semmit azért, hogy megszüntesse a csapdahelyzetet. Pedig a maga módján mind próbálkozik; mind rendes, jóravaló emberek.
És még abban is van valami játékosan és dermesztően Shakespeare-i, hogy az anya szerepét férfiak játsszák: a három fiú felváltva ölti magára a parókát, a szemüveget, az otthonkát. Ennél szebben és pontosabban – beleértve a helyzet groteszk humorát – nehéz volna megfogalmazni anya és gyerek, anya és fiai viszonyát. A híres lemeztelenedési jelenet is megvan, nagyon szépen. A mama (épp Gyombolai Gábor) fürödni készül, félig már levetkőzött, de megbillen, lehuppan. Fia (amelyik épp kéznél van) fölsegíti. Egy pillanat, amíg az otthonka lecsúszik. Ebben az egyetlen pillanatban az ember – az esendő test – minden kiszolgáltatottsága benne van.
Nevelő előadás
A budapesti Káva több mint húsz éve esküdött föl arra, hogy színházi nevelési előadásokat készítsen – elsősorban tizenéveseknek. A Lady Lear a felnőtt korosztályt célozza meg – találja el. A jelenetek között az anya karvezetői múltjából következően gyakran vidám úttörődalok szólnak (ez a gyerekkorunk), aztán egyszer csak elakad a tű. A színházi nevelési előadások sajátja, hogy bizonyos pontokon megszakad a történet, a színészek megszólítják a közönséget. A szombat esti celldömölki vendégjáték alkalmával egy ponton szakadt félbe így az előadás: a színészek ezúttal nem drámatanárként, a szerepükből kilépve, hanem szerepben maradva fordultak hozzánk, hogy megbeszéljük közös dolgainkat. Illetve hát megpróbáltak továbbra is játszmázni. De az is igaz, hogy nézőként – akármennyire „bevonva”, mégis kívülről – könnyebb kérdezni, tanácsokat adni. Viszont szinte lehetetlen nem megszólalni. De ha nem szólunk, akkor is részt veszünk. A kizökkenés után a folytatásban mintha picit leült, elakadt volna a játék; de csak rövid időre: aztán fölpörgött megint.
Megoldás különben sincs, csak a lehetőség. (Most mondjuk azt, amit Eric Berne mond, az emberi játszmák szakértője? Hogy a játszmázásból – ciki vagy nem ciki – csak a szeretet által lehetséges kilépni.)
Lady Lear – a Káva Kulturális Műhely vendégjátéka Celldömölkön
A színészek improvizációi alapján írta: Kovács Dániel Ambrus és Róbert Júlia
Színészek: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Milák Melinda, Sereglei András, Takács Gábor
Látványtervező: Kovács Dániel Ambrus
Dramaturg: Róbert Júlia
ARS konzulens: Gyombolai Gábor.
Rendezőasszisztens, technika: Somorjai Márton. Rendező: Kovács Dániel Ambrus