S. Horváth Ildikó „képeslapjai”egyediek és eltéveszthetetlenül sajátosak

Új kötet

A Képes-Lapok című kötetet a Cafe Freiben egy pódiumbeszélgetés keretében mutatták be az érdeklődőknek, amelynek során az alkotó, Sumonyi Papp Zoltán költő és Kovács Ágnes irodalomtörténész indult izgalmas kalandozásra az irodalom, a gondolat és a képi ábrázolás egymásba fonódó dimenziói között. S. Horváth Ildikó „képeslapjai” ugyanis reflexiók, amelyeket versek, prózai művek részletei vagy egésze ihlettek, de nem egyszer egy személyiség jellemzőnek talált lenyomatai, amelyek mindig valamilyen személyes kapcsolódás, sok esetben barátság révén, ürügyén születtek meg. Ha közelebb akarunk kerülni a kötetben található rézkarcok alkotójának világához, akkor érdemes felvillantanunk Torjay Valter művészettörténészt, idézve valamennyit abból az útból, ami a kötet létrejöttéig elvezetett.

Így fejlődött

S. Horváth Ildikó rajztanulmányokat Szombathelyen, Vörös Ferenc TIT-es rajzszakkörében és magántanulóként végzett. Ezután Herenden porcelánfestőként dolgozott. Több év más irányú tevékenysége után azonban ismét festéssel próbálkozott. Elvégezte a német Hamburger Akademie für Fernstudien iskola „kreatív festő” szakát 2002–2004 között, de ezzel nem elégedett meg, így Masszi Ferenc grafikusművésznél is képezte magát. A sokszorosító grafikai eljárásokat a Kamper Lajos által vezetett stúdióban tanulta és alkotó módon továbbfejlesztette. Tagja a MAOE-nek és az Ajkai Grafikai Műhelynek. Ahogy a művészettörténész fogalmaz, Ildikó először a figurativitás területén mozgott nagyobb biztonsággal. Rézkarcaiban, vas- és cinkmaratásaiban, valamint víz- és olajképeiben azonban már ekkor is megragadó a szín sokirányú, érzékeny kezelése. A színek mindig érzelmek, érzetek, szimbolikus mondanivalók hordozói. Eszmeiségében kezdettől rengeteget merít a keleti filozófiából, mondja Torjay Valter, a mindennapos jóga, a meditáció, a tarot, asztrozófia és asztrológia ismerete színezik át stílusát, gondolatvilágát.  Nem sajnálja az időt az önmagába merülésre, ami bizony korunk művészetében nem domináns jellemző, pedig valójában nélkülözhetetlen.

Bárhol felismerhető

A figurális jellegű munkák között, amelyek gyakran finom, színes „szőnyegre” készülnek, nagyon gyakoriak az olyanok, ahol a stilizált növényzet fonja körbe az alakokat, mindig érzelmi többletjelentést hordozva. A művészettörténész egyben úgy véli, S. Horváth Ildikó munkássága öntörvényű, karakteres és bárhol felismerhető.

Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg a beszélgetés egyik résztvevője, Sumonyi Papp Zoltán is, aki nemcsak mint a kortárs magyar költészet egyik jeles művelőjeként jelent meg az esten, hanem a kötet egyik szereplőjeként is. Az ő Himnusz Iriszhez című költeménye ihlette a művésznő egyik grafikáját, az ihletettség pedig a személyes barátság, a szigligeti alkotóházban megvalósult többszöri találkozás következménye. Sokszor nem könnyű eldönteni, hogy a színes, monokróm vagy éppen hagyományosan fekete rézkarcok a művek, szövegek, gondolatok által hívódtak elő, vagy az azokat megfogalmazó alkotók maguk indukálták-e létrejöttüket? Hiszen a kortárs irodalom nagyjai, mint például Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Juhász Ferenc, Nádas Péter, Ágh István, Konrád György mellett olyan alkotók is érdemesnek találtattak vizuális átértelmezésre, mint a teljesen más „műfajban” jeleskedő Komoróczy Géza, Dés László, Szörényi Levente, Makk Károly vagy éppen Petrovics Emil. A lista impozáns, és impozáns az a figyelem, az az érzékenység is, amivel S. Horváth Ildikó alkotótársai felé fordul, akik minden egyes róluk, hozzájuk szóló alkotást azáltal is elismertek sajátjuknak, hogy dedikálták vagy éppen ajánló, reflektáló soraikkal látták el a művésznő munkáit. A kötet, ezáltal, messze elemelkedik egy szokványos képzőművészeti album színvonalától, nem egyszerűen katalógusként funkcionál, hanem átértelmezi oda és vissza a grafikák, a szövegek vagy éppen az inspirációt felkínáló, nem egy esetben provokáló művészek egymáshoz és a befogadóhoz való viszonyát.

Kézkarcok

Ahogy a pódiumbeszélgetésben is elhangzott, ezek a rézkarcok nemcsak méretük alapján viselik joggal a képeslap nevet, de funkcionalitásuk alapján is. Üzenetet hordoznak, olyan üzeneteket, amelyek az egyeditől az általános felé mutatnak, kötetbe rendezve pedig egyszerre vizuális és intellektuális élményt is jelentenek. A kötet előszavát jegyző Sztankay Ádám szerint S. Horváth Ildikó egyedi alkotói világának egyik fő sajátossága, hogy azon belül más karakterű univerzumok sokaságát képes ábrázolni. Egy hivatott táncos eleganciájával mozdul témától témáig, miközben mindig önmaga marad. S. Horváth Ildikó kötete az utóbbi évek egyik legötletesebb kísérlete arra, hogy különböző művészeti ágak lehetőségeit úgy ötvözze, hogy ne egyszerűen egymás mellé rendezve esztétikai élményt kínáljanak csupán, hanem átértelmezzék egymást. Az általa teremtett világ mintázata, a mintázatok közé rejtett alakok, szimbólumok pedig valamilyen módon mindenki számára ismerős vagy ismerősnek vágyott élet képzetét idézik fel a szemlélőben. Az is lehet persze, hogy mindez nem is élet, hanem csak álom. A nagyon bölcsek szerint a kettő amúgy is egy és ugyanaz.