zene

2018.03.13. 07:00

A zenetörténet csillagos órái – Magyar zsoltárokról a Berzsenyi Könyvtárban

„Bölcsességek, szelíd és szenvedélyes érzelmek a zenében” címmel hirdette legutóbbi zenei előadását a Berzsenyi Dániel Könyvtár, amely ezúttal is nagy számban csábította a bibliotékába a komolyzene szerelmeseit, hogy meghallgassák Horváth Imre karnagy előadását Kodály Zoltán „Psalmus Hungaricus” című művéről.

Civil Tudóstónktól

 

Nagy Éva könyvtárigazgató különös örömmel ajánlotta a megjelentek figyelmébe a nagyszerű alkotást és a világhírű zeneszerzőt, zenepedagógust, a magyar és a nemzetközi zeneoktatás kiemelkedő személyiségét, akire napjainkban – érzése szerint – mintha a megérdemeltnél kevesebb figyelem irányulna.

Horváth Imre beszélt közönségének a mű keletkezésének körülményeiről: Kodály Zoltán Budapest székesfőváros felkérésére pár hónap alatt alkotta meg a Psalmus Hungaricust (Magyar Zsoltárok), Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára. A pesti Vigadóban 1923. november 19-én megrendezett díszhangversenyen több híres zeneszerző alkotása közül a Psalmus Hungaricusaratta a legnagyobb sikert, amely meghozta Kodály számára a nemzetközi elismertséget is.

A mű sikerében meghatározó szerepet játszik a szövegválasztás: Kodály Zoltán a régi magyar irodalom tanulmányozásakor talált rá Kecskeméti Vég Mihály 1560 körül írt zsoltárfordítására „Könyörgés hamis atyafiak ellen – Vigasztalódás Istenben”, mely a Zsoltárok könyvében szereplő 55. zsoltár szabad átköltése. A fohász, az ima a Bibliában „A rettenetes ellenség megbüntetéséért és a szabadulásért való könyörgés” alcímet viseli, és a zenét értő közönség a szövegben ráismerhetett Magyarország első világháború utáni belső feszültségeire, ellentéteire, a trianoni trauma hatásaira.

Horváth Imre ez alkalommal részleteket mutatott be közönségének a Jáki templomban 1977-ben készült videó felvételből: Simándy József és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara csodálatos előadásában. A nyitó strófa „Mikoron Dávid nagy búsultában” drámai refrénként tér vissza, a mű ugyanis egy rondó vázára épül, amire Kodály – az előadó szavai szerint – „egyszerű, szelíd dallamot írt, melyből szenvedélyes érzelmek csendülnek ki”. Közben a karnagy kottaképeket mutatott, amelyek gyönyörű szabályosságról tanúskodnak, megkomponált zenei rímeket láthatott a közönség: a zeneszerző kottaképekben írt versét.

Csodálatos a darab zenei hangzása – hívta fel az előadó hallgatósága figyelmét: a zseniális mester kürtökkel fejezi ki a magasztosságot, a kegyességet, a szelídséget, a bánatot, klarinéttal a magányosságot, majd egy gyönyörű zenei közjátékban felhangzik a síró hegedű hangja is, amely Horváth Imre szerint a közönséget a csillagok világába repíti.

Tátrainé Kulcsár Irén

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!