bemutató

2018.04.05. 22:25

Kámán István: Sóskadomb – „Szülőfalum, te egyetlen”

Falumonográfiát még a 21. században is érdemes és kell írni. Kámán István Sóskadomb című alkotása is erről tanúskodik.

Lutor Katalin

Személyes

A Berzsenyi Dániel Könyvtár csaknem összes székére szükség van hirtelen: mindenkit érdekel, miért ilyen fontos település Bucsu, hogyan lehet mindenki számára értékes monográfiát írni róla. A legkönnyebben talán úgy, hogy nem monográfiát, hanem egy sokkal személyesebb családi történetet írunk, amely feldolgozza a gyermekkor önfeledt szabadságát, Bucsu helytörténeti szépségeit és sajátosságait és az elmaradhatatlan falusi legendákat. Hiszen minden településnek van saját János bácsija és Mari nénije.

És minden falunak van tornya, sőt bármilyen hihetetlen, ezeket a tornyokat bárhonnan látni lehet. Talán ezt elmondhatjuk: a mai fiatalok már biztosan nem a templomi harangok kondulását hallgatják sötétedéskor, amikor hazafele tartanak. De volt idő, amikor ez volt a legfontosabb tájékozódási pont. Bucsu temploma a 13-14. században épült, és a felújításkor sok titkos járatot felfedeztek: a sekrestyéből a kóruson át a harangokig is el lehet jutni.

Fazekas Gábor hangján szólaltak meg Kámán István történetei. Az íróval dr. Iker János beszélgetett
Fotó: Lutor Katalin

Bemutató

A bemutatón a Bucsui Vadvirágok énekkar szülőföldről, kis falukról dalol. Többen dúdolgatnak is a közönségből. A fiatalokat a szociális háló, néhány korábbi generációt a közös nótázás köt össze. Kámán Istvánt és egyik beszélgetőpartnerét, dr. Iker Jánost az Arany-patak és a Sóskadomb. Egymástól csupán néhány ház választotta el őket gyermekkorukban – Bucsu a közös nevező. Egy medencében található a település és mesélik máris a legfontosabbat: a dombot – amely körülöleli – sóska borítja. Hát innen az ötlet, ez volt a gyermekkor központja.

Bába

A bucsui bábáról mesél István: születésről, családokról. A lakosság nagy százaléka még otthon szült, az ő világrajötténél is bábaasszony segédkezett. Kellett is, nevetnek, hiszen hatalmas csecsemő volt. Aztán mintagyerek lett, kitűnő bizonyítvánnyal.

De ahogy utólag visszaemlékezik, valahogy őt is jobban izgatták a színielőadások, szívesebben bújt volna mackójelmezbe inkább az élére vasalt nadrágok helyett.

Mackó

De aztán az iskolában neki is kijárt a szép egyenruha: mackónadrág és mackófelső. Foltosban szabadott menni, rongyosban soha – és mesélik máris az urak a nőies varrótechnikákat, hiszen ez az édesanyák, nagymamák feladata volt.

A humoros, épp kellően személyes történeteket Fazekas Gábor előadóművész tolmácsolja. Mindegyikben éppen annyi a saját, hogy mindenki kicsit annak érezheti. Hiszen mutasson az ember egy olyan falut, aminek nincsen egy tipikus „ej, ráérünk arra még” Pató Pálja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!