Találkozó

2018.04.22. 10:05

A vers út lélektől lélekig – Nagy Gáspár tiszteletére gyűltek össze Vasváron

Jegenyét ültettek „A költő hazatér” című vers- és prózamondó találkozó résztvevői Nagytilaj és Bérbaltavár között félúton, miután Vasváron elmondták, amivel készültek a Hegyhát szülötte Nagy Gáspár, Kossuth-díjas költő tiszteletére.

Merklin Tímea

Fotó: Unger Tamás

A költő megint hazatért, aztán a versmondók is: ki Hajdúböszörménybe, ki Kapuvárra, ki Nagykanizsára, ki Csehimindszentre, és más településekre. A Nagy Gáspár halála óta minden évben megrendezett találkozónak nagy presztízse van országszerte, nemcsak környékbeliek jönnek, hanem messze földről is ideutaznak érte a költészetét ismerő, szerető emberek: gyerekek, fiatalok és idősek, egyre fogyó számban, de még mindig elég sokan. A költő szellemiségét öt korcsoportban három helyszínen idézték a versmondók: a domonkos kolostorban, a könyvtárban és a róla elnevezett kulturális központban. Hogy Nagy Gáspár helye a magyar költészetben kirajzolódjék, szabadon választott művek is elhangzottak: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Csoóri Sándor, Radnóti Miklós, Tompa Mihály, Szabó Lőrinc, Hollós Korvin Lajos, Tóth Árpád és mások alkotásai. Megszólalt Reményik Sándor: Pilátus című verse a 26 éves, jogász végzettségű, de színésznek tanuló Kurucz Ádám előadásában, akit a 2017-es „A költő hazatér” találkozón kiemelkedő művészi teljesítményéért díjaztak, és most zsűritagként hívták vissza Vasvárra.

Fotó: Unger Tamás/Vas Népe

Tóth Balázs polgármester elmondta: jó látni, hogy évről évre sokan találják fontosnak a Nagy Gáspár tiszteletére rendezett találkozót, külön öröm a sok fiatal jelenléte, nem könnyű a telefonnyomkodós világban őket a vers irányába fordítani. Arra bíztatta a vendégeket, ismerjék meg Vasvárt, amely mindig nyitott, és sokat tesz a művelődésért, 2016-ban a kultúra városa címet kapta. Arany Jánost idézte: „Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomjú gyepre, Mi a balzsam égő sebre: Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben.. S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, óh költészet!”

Bérbaltavár és Nagytilaj is ünnepelt

Nemcsak Vasvár, hanem két közeli község, Bérbaltavár és Nagytilaj is ünnepelt szokás szerint ezen a napon: a versmondók a kulturális központ szervezésében délután Nagytilajba utaztak, megkoszorúzták a temetőben a költő sírját, majd Bérbaltaváron a szülőházon elhelyezett emléktáblát, megtekintve az emlékkiállítást. Közben a két falu között fákat ültettek egy régi történet nyomán, miszerint az édesanyja és a keresztanyja itt adták át egymásnak a kis Gazsit, akire hol egyik, hol másik vigyázott, így két helyen nevelkedett. „Állandóan úton voltam – írta Nagy Gáspár, és olvashatjuk a szülőházban kialakított múzeum falán -, hol édesanyámtól váltam el sírva a tilaji faluvégen…, hol meg a baltavári nagymama ríkató meséitől nem volt szívem elszakadni. A szeretet járt velem, mint nyikorgó libikóka.”

A két falu között anno egy jegenyefa állt, ezért jegenyét ültettek a versmondók most is – Gergye Rezső vasvári kultúrház igazgató, Devecseri Zoltán költő, Nagy Gáspár pályatársa, zsűrielnök, Horváthné Kántor Klára nagytilaji és Németh Béla bérbaltavári polgármester vezetésével. Méghozzá három fát, mint a mesében, hogy ha egy el is szárad, ha egy meg se fogan, egy biztosan gyökeret ver. Az lesz a szeretet fája, és mindkét falu magáénak mondhatja, ahogy naggyá lett fiát, Gáspárt is, életében és holtában is. A kezdeményezést máris továbbgondolták: valaki hozott kiegészítésként egy kocsányos tölgy csemetét, azt is elültették, és a leendő fasor máris látható az útról. Újabb Nagy Gáspár emlékhely a szülőföldjén: megállásra hívja az arra járókat. Már felmerült, hogy jó helye lesz itt egy-két padnak is. És hogy az események feltétlenül a jóízű emlékek közé kapcsolódjanak, a bérbaltavári Őslóitató nevű kultikus kocsmában, ahol a világ legfinomabb fagylaltját mérik, a versmondók kaptak egy-egy gombócot.

Záróünnepség

A vasvári kultúrházban tartott záróünnepen a zsűri értékelt, irányt mutatva a hagyományos dallamos szavalás felől a vers üzenetét megragadó és közvetítő, kifejezetten a jelenlévőknek szóló versmondásig, az első helyezettek újra elmondták a győztes műveket. Habár voltak arany, ezüst és bronzminősítések, különdíj és könyvjutalmak is, hangsúlyozták a verseny találkozó jellegét. Gergye Rezső végül elmondta: 2019. május 4-én, jövőre Nagy Gáspár 70. születésnapjának nagy ünnepe lesz, még gazdagabb programmal. Arra kérte a versmondókat, ne jöjjenek előző éven is mondott versekkel, hozzanak mindig újakat, és ha bejelentkeznek, ne mondják le a szereplést. Úgy fogalmazott: a nehezebbet kell választani mindig, az a jobbik út. Mindenkinek erősödnek a pozitív értékei egy ilyen rendezvény után. Összefoglalásként a legördülő vásznon az aznapi eseményeket, a versmondókat megörökítő képeket vetítették.

Ezen a tavaszi napon Tóth Árpád költő is boldog lett volna Vasváron, ahol a vers volt „az út lélektől lélekig”.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában