A kőszegi iskoláról szól híres regénye – Ma lenne százhat éves Ottlik Géza

Ottlik Géza igazán sokszínű figurája volt a magyar irodalmi és bridzs-életnek. József Attila és Kossuth-díjas író, műfordító- több fordított, mint saját művel.

1912-ben született. Katonatisztnek szánták, így került 1923-ban a kőszegi katonai alreáliskolába, ezután beíratták a katonai főreáliskolába. Ez később arra sarkallta, hogy a katonai nevelés embertelenségéről írjon. A budapesti egyetem matematika-fizika szakára iratkozott be érettségit követően.

Írói élete nagyon izgalmas. 1931-ben jelentek meg első íráai a Napkeletben. Bridzsről – melynek maga is kiváló képviselője volt- 1933-tól ír a Budapesti Hírlapban. 1939-ben a Nyugatban is megjelenik írása. Fontos volt számára a magyar szellemi élet megújítása. Dolgozott a Magyar Rádió dramaturgjaként, ahol Huszonöt év magyar irodalma címmel tartott előadásokat. A kitelepítéstől is az irodalom mentette meg, hiszen, amikor kuláknak nyilvánították, a Magyar Írószövetség sietett segítségére. A Rákosi-rendszerben fordításokból él – az irodalompolitika akkori mivolta okán. Az Iskola a határon, melyet sok-sok évig csiszolgatott, 1959-ben jelent meg. A következő évben Londonba hívják műfordításai miatt. Számos díjat kapott, mint például az 1981-es József Attila-díj.

Iskola a határon

Ottlik legnagyobb terjedelmű és legfontosabb műve, a XX. század egyik meghatározó alkotása. Érdekessége, hogy regény a regényben, hiszen a szereplők elbeszélésében, visszaemlékezésében elevenednek meg a történések. Mindhárom szereplőben felfedezhetők Ottlik-önéletrajzi elemek.

A szereplők történetét olvashatjuk (Both Benedek, Medve Gábor és Szeredy Dani), akik megpróbáltatásokon esnek át. Határon vannak, nem csak olyan szempontból, hogy egy- a trianoni- határ közeli településen tanulnak, de a biztonságos családi élet és a katonai alreáliskola összezárt közösségébe érkeznek. A szabadság világából a kiszolgáltatottságba érkeznek.

A gyerekek között szilárd hierarchikus viszony van, melyet az ottani vezetőség (tanárok, nevelők) támogatnak, mivel ez az alapja a katonai rendnek. Életüket mindvégig megkeseríti a két tiszthelyettes, Bognár és Schulze, akik közül az utóbbi az elviselhetetlenebb. A tiszthelyettesek vakfegyelmet és feltétlen alázatot követelnek a növendékektől, gyakran alkalmaznak különböző büntető eszközöket (pl.: egynapos magánzárka) a „rendszerellenes egyéneknél”.- írja a Wikipédia. A fiúk megpróbáltatásai miatt később is számíthatnak egymásra.

A mű felépítése igazán izgalmas. Három fő részből áll, két bibliai utalás közé rejtve a „Sár és hó” címet, mely a kiszolgáltatottság és a jótékony elfedés megfelelői. A fiúk rájönnek, hogy a kietlen világban is lehet és muszáj élni. Az első fejezetek a katonaiskolai évekhez képest a jövőben játszódnak. Medve Gábor Bébére bízta az iskolai évekről szóló kéziratát, ennek olvasása között utóbbi saját emlékeivel is szembesül. Két elbeszélője és visszaemlékezője lesz így a történetnek, ezáltal rávilágítva arra, hogy az emlékezés szelektív, abszolút igazság pedig nincs.