A Kőszegi Várszínház és a Mesebolt Bábszínház ezúttal koprodukciós életelixírt készít

Bátorságon ebben az összefüggésben természetesen művészi bátorságot és kockázatvállalást kell érteni: ez az a kategória, amelynek értelmében a közönséghez nem lehajolni kell (főleg, ha gyerek!), hanem inkább fölemelni. És mi volna egy magára valamit adó színház dolga, ha nem ez? Mármint a fölemelés – ami egyáltalán nem zárja ki, hogy a közönség jól érezze magát. Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház igazgatója a sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy a várszínház és a Mesebolt kapcsolatát kezdettől a nyílt, baráti hangnem határozza meg – talán ebből ered az eredményesség is. Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója pedig azzal folytatta, hogy az együttműködés akkoriban kezdődött, amikor nehéz helyzetbe kerültek a magyarországi alternatív színházak és más színházi formációk, az együttműködések pedig sok esetben a túléléshez járultak hozzá; és nem mellesleg komoly eredményeket, hazai és külföldi fesztiválmeghívásokat, sikereket hoztak. Elég, ha a Mesebolt és a várszínház együttműködésének olyan „gyümölcseire” gondolunk, mint az Akárkijáték, a Baltasar-passió vagy a József és testvérei (ez utóbbi Jeles András rendezésében). A várszínház pedig – „erejét megfeszítve” – azóta is azon dolgozik, hogy ezek az együttműködések ne szakadjanak meg. Ennek a közös vállalásnak a jegyében zajlanak a koprodukciós Estimese próbái. A premiert a hagyományok szerint a Kőszegi Várszínházban láthatjuk, ősszel pedig beköltözik az előadás a meseboltos kőszínházi évadba. (De az még odébb van.)

Az Estimese 6 éven felülieknek szól, ami azt jelenti, hogy a felnőtteknek is

– és ez nem üres fordulat, a meseboltos bemutatók (mint minden jó gyerekszínház) rendszerint többrétegűek. Az elsőként július 2-án színre kerülő előadás több szempontból különleges. Janicsek Pétert színészként már jól ismerheti a Mesebolt közönsége: az a vendégszínész, aki voltaképpen a társulathoz tartozik. Rendezőként azonban most először találkozhatunk vele. Az Estimese előkészületei két és fél éve elkezdődtek, a fölkért szerző Peer Krisztián volt – a kortárs irodalom nagy kedvence, nagy eltűnője és a legújabban nagy visszatérője. (Középiskolásként a sárvári diák költők találkozóján tűnt föl, versekkel jött, nyert – olyan volt, mint valami szeretni való kamasz Petőfi -reinkarnáció.) Janicsek Péter a sajtótájékoztatón megemlítette azt is, hogy az eredeti tervek szerint a díszlettervező Mocsár Zsófi a kapott fölkérést az előadás látványának megtervezésére. Zsófi a – Peer Krisztián kedvese – azonban időközben meghalt. Egy ideig úgy tűnt, hogy a hiány és a gyász meghiúsítja az előadást. Most viszont úgy látszik: inkább a gyászmunka részévé válik. (Mint Peer Krisztián számára különben is az írás.) Janicsek Péter társszerzőként szintén jelen van az előadásban: azt mondja, Peer Krisztiánnal ritka jó volt együttműködni. „Egótlanul”: az igenek vitték előre a munkát és a történetet, amelynek alapja a többek által földolgozott mese, A halhatatlanságra vágyó királyfi . (Kovács Géza szerint nagyon jó anyag született: szép és színészbarát.) Igen ám, de ez a történet most beköltözik a mai gyerekszobába, lámpaoltás után. Van három gyerek (a fi kció szerint 11, 9 és 5 évesek), akik a rejtett feszültségekkel teli sötétben kibeszélik, kimesélik magukból a vágyaikat, félelmeiket; például az elmúlás titkait fürkészik. Ez az a téma, amelyről beszélni nehéz. Janicsek Péter azonban ebben az összefüggésben is a szabadságra és a „tabutlanításra” esküszik. A látvány az animációra épül (a MOME-s Besnyő Dániel, Maruscsák Dávid, Szujó Alexandra munkája), igénybe vett a társulat egy grafi kust: Mészáros Lillát; a zeneszerző Tóth Andor. A három színész pedig: Fritz Attila, Kőmíves Csongor, Varga Bori. Ők játsszák-élik azt a három testvért, akik a gyerekszobában villanyoltás után életre keltik az álmainkat. És a félelem szétpattan, mint a buborék.