Max-örvény a celldömölki vulkánnál

Mesebeli látványt nyújt a Vulkánház ezen a mesebeli estén. A refl ektorok sejtelmes fényében meglátjuk, ami nappal sose látszik: a beton és a sötétben tényleg vulkánszerű vörösben izzó corten acél különös textúráját. Shakespeare valami ilyesmire gondolhatott, amikor megírta Szentivánéji álom című vígjátékát: a vulkánpark a város szélén pont olyan, mint a híres Athén melletti erdő. Itt minden megtörténhet. A bejárathoz vezető falon a rések most mintha megsokasodtak volna: Erdélyi Zsolt Max festőművész Rések a falon címmel hét festményét akasztotta ki, állította sorba – de hátra van még a megnyitó. Vagy inkább avatás. Beavatás. Söptei Eszter, a ház igazgatója Max társaságában lépi át a határt: áttörik a falat, aztán sorban letépik az összes képről a csomagolást. Fölizzanak a ragyogó Max-színek, örvénylik a Max-vulkán. Zajzene szól. Oberon, Titánia és Puck is itt van valahol.