Megírt mindent, ami csak megírható – Kristóf Ágota/Agota Kristof emlékezetére

Svájci otthonában búcsúzott, néhány hónappal azután, hogy Budapesten megkapta (végre) a Kossuth-díjat. Végakarata szerint Kőszegen, kedvenc városában, gyerekkora meghatározó színterén talált – reméljük – nyugalomra. Ahogyan lenni szokott: akkor ocsúdtunk. Agota Kristof, a világhírű író, akinek A Nagy Füzet című – eredetileg franciául megjelent – regényét voltaképpen a föld minden zugában ismerik. Nehéz örökséget cipelt, nehéz örökséget hagyott ránk. Jó lenne jól bánni vele. A Kőszegi Várszínház sokat tett Agota Kristof/Kristóf Ágota emlékének elevenen tartásáért.

Volt a hajdani téglagyárban magyarországi Agota Kristof-ősbemutató, van minden évben főhajtás a sírnál. Most már itt nyugszik Kristóf Ágota szintén író testvére, Kristóf Attila is. Czetter Ibolya megírta az első Agota Kristof-monográfi át (a Szülőföld Kiadó jelentette meg), súlyos ajtókat nyitva meg. Legújabban Darabos Enikő Testmetaforák a kortárs magyar irodalomban című tanulmánykötetében jelentek meg írások Agota Kristof könyveiről. Az alapvetés: „Az én, aki a másik.”