Egy különleges kiállítás képei a Savaria Múzeumban

Száradt, aranybarna növények és üde irodalmi lábnyomok tárulnak elénk, ahogy a Savaria Múzeum emeletére érkezünk. Különös negatívja ez a valóságnak, ahol a könyvek lapozástól megfáradt barnasága és a kertek burjánzó üdesége mutatja magát. A hófehér folyosó végén a kiállítótérben hatalmas paravánokra nyomott vers- és prózarészletek, mellettük a hozzá illő növénnyel, avagy éppen fordítva, olyan tyúk vagy tojás módjára.

– A verseket Ambrus Lajos József Attila-díjas író válogatta – mondja Balogh Lajos botanikus, jelenlegi tárlatvezetőnk.

A Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya egy igazán széleskörű gyűjteménnyel rendelkezik, így fontos részét képezi akár a térség növényvilága megismerésének is. És most mintegy hatvanhétezer szárított-préselt mintát kell elképzelni. A teljes gyűjtemény több százezres nagyságrendű. Ebből most csak egy felvillantást kapunk. Szinte mesei hármasság övezi a szárított növényektől is friss mezőnek tűnő termet – a paravánok egyik oldalán az irodalmi idézet és a herbáriumi lap, a másikon a növényt mutató fotó látható, amelyen a biológiai sajátosságokat is elolvashatjuk. Az irodalom több évezredes, a herbáriumi lapok két évszázad léptékeit fogják át. Nevek nemcsak a versekhez, hanem ez utóbbihoz is kapcsolódnak, a gyűjtőké: Keszei Balázs, Farkas Sándor, Pinke Gyula, Exner Tamás – csak hogy néhányat említsünk.

Az idézetek különleges érzékenységet feltételeznek. Nem a legismertebb, hanem sokkal inkább a legideillőbb alkotások öntik szavakba a természet adta csodákat. Mindig lenyűgöző a felismerés: a kapcsolat, a közös pont a tudományok és a művészetek sajátos világában. Itt, most: növények az irodalomban. Ahogy sétálunk, találkozunk Tompa Mihállyal, Petőfi Sándorral, Babits Mihállyal, Tóth Árpáddal, Ady Endrével, Hamvas Bélával, Juhász Ferenccel és a költészet vadvirágoskertjeinek míves bimbóival is – székely népballadákkal. Az irodalmi nyelv mindig is nagy kedvvel szólt a virágok szavaival – elkendőzött, titokzatossá tett. Akárcsak ahogy szirmok borítják a bibéket. A növények színes csokrában is minden növénytípusból előfordul itt: síkvidéki, hegyvidéki, hazai és egzotikus fajták egyaránt fellelhetők. Ráadásul okoskiállítás ez, csak legyen hozzá okos a telefonunk, ugyanis a táblák alján QR-kódok juttatnak minket olyan oldalakra, ahol a teljes költeményeket, irodalmi szövegeket elolvashatjuk és a növényekről is még több információra lelhetünk.

A kiállítás december 21-éig tart nyitva a Savaria Múzeumban. Aki a fák kopaszodásáig vár, kiterített erdőt talál a falak között.