Az évad első bemutatója a Weöres Sándor Színházban: Euripidész Médeiája

Azt mondják, az írók, költők megelőzik a korukat sok-sok évvel. Innen van, hogy a kortársak olyan gyakran nem tudnak mit kezdeni a kiemelkedően újat hozó alkotókkal. Euripidész, a klasszikus ókori görög drámaíró triász – Aiszkhü­losz, Szophoklész – legfiatalabb tagja Krisztus előtt alkotott meg egy mindmáig érvényes, a végtelenségig összetett női alakot, aki küzdésével példamutató, gyilkosságok sora által megvetendő, de mégis, egy kicsit mégis: megrendítően együttérzést kiváltó. Hiszen a színpad vaskos sziklái között egyetlen nő őrjöng a döntések kínjai közt – de hány hasonló sorsú nő szava szól ki minden mondatából?

Médeia (Németh Judit) talán lehet a maga módján tragikus hős, ha hősiességét az anyaság fogalmával tudjuk mérni. A drámákban úgyis oly sok a férfiakra mért hősszerep. Íme egy anya, aki az időszámítás előtt teremtetett, és a mai napig hűen ábrázolja megcsalt, megalázott nők sokaságát. A dühödt nőt jól egyensúlyozza a hűtlen férj, Iaszón (Kálmánchelyi Zoltán) alakja. A kínos vergődésen úgy sétál át, hogy a közömbösségébe rejtett szánakozással csak még több cikázó érzést vált ki belőlem, a nézőből. Mindenki megérdemli a megvetést: Iaszón a hűtlenségért, Médeia a bosszújáért.

Szívesen ülnék behunyt szemmel. Lukáts Andor rendezésében valami olyan intim közeg nyílik meg, amely nem tartozik másra, csak az elszenvedő felekre. S most végignézzük. Végig a tönkrement házasság legyűrésének minden mozzanatát. A sziklafal, amely mindenkit körülölel, vajon mindenkit tartani akar? Itt nincs, nem lesz összeomlás? Ezért történik a gyermekgyilkosság a sziklákon túl, a takarásban? Nem kell látnunk, ahogy leomlik egy szilárdra tervezett vár: Euripidész Médeiája.

A görög drámákban a kar vagy kórus mindig kicsit megtör, előrevisz, lecsillapít és kitekint. Fekete Linda kellően kívül marad szavaival a darabból, ám párbeszédbe is keveredik azzal. Hiszen a kétségbeesés hitet szül bármilyen istenség irányába – így tőle is tanácsot, útba igazítást várna Médeia. Ám mit számít mindez, amikor a döntés már visszafordíthatatlan: Médeia és Iaszón gyermekei halálra vannak ítélve, hiszen süket és vak lesz az ember, ha elönti a bosszúvágy.

De mindez csak a takarásban.

Nem kell látnunk mindent. Működik a kód: a véráztatta ruhák, a vöröslő karok. De nincs megoldás. A kívülállót is az őrületbe kergeti a megoldás hiánya. A tragédiának le kellene tisztulnia, de mégsem. Olyan mérhetetlen fáradtság, ám mégis fáradhatatlan bosszúvágy lengi be a sziklafalat, szinte remegésig feszülnek egymásnak a darabjai. De víz mindig fakad az ezüstös kövek között. Ennyi a remény utolsó csillanása: a tiszta forrás, amely megtisztít. De ők ketten a földön fekszenek fáradt gyűlöletükben. Nem éri el őket a vízcsobogás.

Euripidész tragédiáját Karsai György és Térey János fordításában érezzük mainak. Iaszón pedig a görög mitológia egyik leghűtlenebb hőse: szinte mindent a feleségének, Médeiának köszönhet, mégis elhagyja egy másik nőért. Pedig Médeia segítette őt leghíresebb tettének, az aranygyapjú megszerzésének végrehajtásában, többször is ölt érte, ha kellett (még a saját öccsét is föláldozta), és fiúgyermekeket is szült neki. De Iaszón többé nem akar abban a kavargó érzelmi káoszban élni, amit Médeia szerelme jelent. Nyugodt, kiszámítható hétköznapokat kíván, egy harmonikus családi miliőt teremtő, megbízható asszony mellett. Csakhogy nem számol a Médeia lelke mélyén fortyogó vulkánnal: ha az kitör, iszonyatos pusztításra képes… Ez a végzetes párkapcsolat a világ drámairodalmának legtöbbször földolgozott témái közé tartozik. A fönnmaradt ősváltozat Euripidész tragédiája, amelyben egy nő a történelem során először meri egyenjogúsítani magát egy férfival. Azt vizsgálja, mi fordíthat egymás ellen két – korábban szoros szövetségben élő – embert.

Az előadás díszlettervezője Takács Lilla, jelmeztervezője Pető Kata, zene: Kovács Márton, kellékes: Pados Bernát, súgó: Papp-Ionescu Dóra, ügyelő: Győrváry Eszter, rendezőasszisztens: M. Kapornaki Rita, az előadás rendezője: Lukáts Andor. Ez az évad első kamarabemutatója a WSSZ Márkus Emília Termében.