Prokofjev halhatatlanja: a szerelem múlhatatlan szépségéről a könyvtárban

Szergej Szergejevics Prokofjev (1891. április 23.–1953. március 5.: ugyanaznap halt meg, mint Sztálin!) orosz zeneszerző és zongoraművész 1903-ban kezdte el tanulmányait a szentpétervári konzervatóriumban, ahol többek között olyan híres zeneszerzőktől tanult, mint Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov. Prokofjev 1918-ban külföldi koncertkörútra indult, élt az Egyesült Államokban és tíz évig Párizsban is. 1927-ben, mint világhírű zeneszerző látogatott vissza a Szovjetunióba, de csak évekkel később települt családjával együtt végleg haza.

Shakespeare angol drámaíró egyik legismertebb tragédiája, a Rómeó és Júlia sok zeneszerzőt megihletett, de a legismertebb megzenésítése Prokofjevnek az 1935-ben írt balettje: a táncjáték bemutatását a moszkvai Nagy Színház visszautasította, mivel túl bonyolultnak találta a zenét, amire nem lehet táncolni, végül a darabot 1938-ban a csehországi Brnóban vitték először színre.

A Rómeó és Júlia zenéjében líraiság, gazdagság, büszkeség és érzékenység egyaránt jelen van – mondta közönségének Horváth Imre. Prokofjev lenyűgöző megoldásokkal fejezi ki a csodálatos, lírai érzéseket éppúgy, mint a harcos, drámai helyzeteket. A zseniális zeneszerző három, koncertelőadásra szánt szvitet, valamint egy zongoraciklust is komponált a balett zenei anyagából, különféle módon feldolgozva. Az egyes tételek karaktere a harsány hangvételtől át a finom líráig széles skálán hallható, gyönyörűen hangszerelve.

A szombathelyi karnagy az előadáson koncertvideókról a mű több részletét is bemutatta közönségének, hogy mindannyian meghallják: Prokofjev zenéjében ismétlődően visszatér a fő dallam, varázslatos formában mindig más hangszeren, más környezetben, a zeneszerző mesteri módon játszik a hangokkal. Felhívta hallgatósága figyelmét arra is, hogy a „zene a kottában van elrejtve titokként, hogy lejátsszák, megszólaltassák, ha jól szólaltatják meg, akkor a közönség felismeri a titkot.”

Horváth Imre a zeneelemzés végén videó-részletet mutatott Myung-whun Chung dél-koreai karmester koncertjéből: a világhírű művész egy új szerkezetű szvitet állított össze az eredeti balett-zenéből és a szvitekből, nagy sikerrel.

A könyvtár közönsége meghatódva hallgatta az érzelmekre ható muzsikát, az öt vonalra lejegyzett hangok, dallamok, harmóniák mesteri egymásba fonódását.

Civil/Tátrainé Kulcsár Irén