Történetmondó varsói vendégjáték

Hogy kik voltak „Santa Rosa gyermekei”, nyilván kevesen tudják, talán Lengyelországban is. Ebből a szempontból az ismeretek átadása a tétje a varsói Baj Színház Ha nem mondod el, senki nem fogja tudni című előadásának. Időtlen idők óta azért vannak a történetek, hogy elmeséljük-elmondjuk őket. Sőt: talán csak akkor születnek meg (akkor lesznek történetté). A visszaemlékezéseken alapuló szövegkönyv szerzője Berta Hiriart, a rendező Ewa Piotrowska, díszlettervező Edyta Rzewuska, zene: Gonzalo Macias, videó: Sara Ramos. 2014 nyarán volt a bemutató, most az európai turné adott módot a szombathelyi, 12 éven felülieknek ajánlott vendégjátékra. A Meseboltban kétszer láthatta a közönség az előadást. Utána beszélgetésen vettek részt a fiatalok.

A lengyel–mexikói történet a múlt század negyvenes évei­ben, a II. világháború idején kezdődik. A két főszereplő két gyerek: a 10 éves Irena és a 13 éves Jurek, akik éppen születésnapot ünnepelnek boldog családi körben, amikor egyszer csak minden megváltozik: menni kell. A testvérpár elveszíti hazáját és szüleit, de életben marad: a viszontagságokkal, kalandokkal teli nagy utazás (Oroszországon, Perzsián, Indián át) végén a mexikói Santa Rosa-villában fogadják be őket, ahol megvárhatják a háború végét.

Az élő színészi játéktól a multimédián át sokféle eszközt bevető előadásban az első benyomás számunkra mégis: a nyelv, a lengyel mondatok hullámzása, az ismerős idegenség. (Természetesen magyar feliratozás kísérte a vendégjátékot.) Ez a nyelvi különbözőség arra is figyelmeztet: minden értés félreértés.