Változtatnának a nyelvoktatás jelenlegi rendszerén – A bűvös szó: motiváció

Horváthné dr. Molnár Katalintól, a Savaria Angol Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjétől, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatóhelyettesétől kértünk helyzet­értékelést, és kérdeztünk az új koncepcióról.

– A ’90-es évek változást hoztak az idegennyelv-tanulásban és -oktatásban Magyarországon. Míg azelőtt inkább az idősebbek beszéltek oroszul, angolul, németül, a rendszerváltás után óriási váltás következett be. Egyre több fiatal kezdett nyelveket tanulni. Az angol e fordulat óta dominál, a célzottan közvetítő nyelvként létrehozott eszperantó helyett igazi közvetítő nyelvvé vált – mondja Horváthné dr. Molnár Katalin, és hozzáteszi: – Magyarországon leginkább az osztálytermi nyelvoktatás a jellemző. A nagy kiadók által összeállított tananyagokat használjuk, a brit angol képezi a nyelvoktatás alapját, amely annak ellenére gyenge hatékonyságú, hogy európai összehasonlításban is nagy óraszámban tanítunk idegen nyelveket. Finn példát hoz: ott feleannyi óraszámban, csoportbontás nélkül, egész osztályokat tanítanak, a finn diákok mégis eredményesebbek. Mindeközben mi a 11–16 éves korosztályban sereghajtók vagyunk Európában. A miértre úgy válaszol: a bűvös szó a motiváció. Nemcsak a gyerekeknek, a szülőknek is motiváltnak kell lenniük. Egy gyereknél ösztönző lehet, ha szereti és meg akarja érteni a külföldi filmeket (fontos, hogy megválaszthassuk, eredeti nyelven vagy szinkronizálva nézzük-e azokat), vagy éppen a számítógépes játékokat. A legjobb, ha kifejezett célja, belső vágya az, hogy tudjon írni, olvasni, tanulni az adott nyelven. Ha a szülő támogató, akkor a gyerek nyelvtanulása sokkal eredményesebb lehet. Horváthné dr. Molnár Katalin problémának látja, hogy a mai oktatás kifejezetten nyelvvizsgaközpontú, nem fordít kellő figyelmet a vizsga utáni szinten tartásra.

Az anyanyelvi környezet csak úgy biztosítható, ha a tanulók eljutnak ilyen közegbe, vagy az oktatásba vonnak be anyanyelvi tanárokat. A lektorral nem lehet magyarul beszélni, a tanulók kizárólag az adott idegen nyelven tudnak kommunikálni vele. A valódi beszélt nyelvet tanítja, de segít az írásban, olvasásban, hallás utáni értésben is, és képviseli a kultúrát, amely meghúzódik a nyelv mögött.

A tanszékvezető a nyelvtanárok képzéséről azt mondja: egységes, azonos normák szerint zajlik, minden innovatív módszert megismernek a hallgatók, és megtanulják az infokommunikációs eszközök használatát. A nyelvszakosok 30-40 százaléka jut ki Erasmus-programmal nyelvterületre. Előfordul azonban, hogy miután a végzősök bekerülnek a közoktatásba és szembesülnek a problémákkal, azt tapasztalják, hogy a megtanult technikák nem működnek, átállnak a hagyományos frontális osztálymunkára. Ezen segíthet, ha egy csoportot az oktatók párban tanítanak, vagy mentor segít. Infrastrukturális fejlesztésekre is szükség van. Növelni kell az internet- és wifielérést, hogy rendelkezésre álljon a segédanyagok tárháza mindenki számára. Az anyanyelvi közegben való megmerítkezés a tanárokon kívül a diákok számára is kiemelt jelentőséggel bír.

– A felsőoktatási intézményeknek jelentős, akár mentori szerepe is lehetne a közoktatásban. A régióban lévő tanárok nagy részét a szombathelyi campus képezte, így komoly kapcsolati háló áll rendelkezésre. Folyamatos továbbképzéseket lehetne szervezni. Horváthné dr. Molnár Katalin beszélt arról is, hogy mivel az ELTE-n van némettanár-képzés, intenzíven dolgoznak azon, hogy ez mielőbb beindulhasson Szombathelyen is. A nemrégiben megalakult a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ a fejlesztendő kulcsterületek között az elsők között tartja számon a németnyelv-tanár szak bevezetését.