Egy szereplő sincs biztonságban Mosonyi Mara tolla nyomán

Mosonyi Mara a hétköznapokban két kisgyermekes anyuka és tanítónő egy általános iskolában. Tanító és angol szakon végzett, így az angol nyelvű, háttérismereteket gyűjtő internetes búvárkodás – ami szükséges volt a könyv megírásához – számára könnyed szórakozás. Amerikai híroldalakról gyűjtött információkat, olvasott helyekről, városrészekről, utcákról, hogy meg tudja jeleníteni. A thriller helyszíne ugyanis Észak-Amerika, Mexikó, a drogbárók hazája, Mexikóváros és Acapulco, a világ legveszélyesebb városai, ahol gyilkosságok, drogkartellek tevékenysége színezik a Csendes-óceán partján fekvő turistaparadicsom életét.

Mara általános iskolás, második osztályos volt, épp csak megtanult írni, amikor már vonalas füzetbe, ceruzával krimiket írt. Azt mondja, ugyanazért, amiért olvasni elkezd az ember: szeretne kiszakadni a mindennapokból, amik nem tartogatnak túl sok extra élményt, de Mara sztoriszinten teremt különleges izgalmakat. Kikapcsolódás számára az, hogy leírja a fejében már meglévő történeteket, párbeszédeket, bevillanó gondolatokat, amikről nem tudni, honnan jönnek, csak jönnek. Ha leül írni, legalább négy órát ír egyfolytában. Mivel ennyi idő nem mindig van, főleg késő este, éjjel tud dolgozni. Ilyenkor csend kell, teljes befordulás van, nagyon hálás a férjének a türelemért, hogy ilyenkor hagyja.

Az Olmec című thriller cselekménye végig feszülten vezetett, sok kalandos fordulat van benne, és hamar elragadja az olvasót az érzés: a szereplők közül senki nincs biztonságban. A bűnügyi szálak között a privát sorsok is kirajzolódnak egészen gyerekkortól fogva, visszaemlékezések alapján. Nem nyomasztó, inkább naturalisztikus jelenetek vannak benne, de sohasem öncélúan, hanem azért, hogy tovább vigyék a történetet. Például az árvaházban megjelenő erőszak – az egyik szereplőt test­üregi motozásnak vetik alá – tárgyilagos leírással, rájátszás nélkül a szituációban hiteles, és elég sokkoló ahhoz, hogy megalapozza a hangulatot.

A kitalált események valós helyszíneken zajlanak, de olyan kitalációk, amelyek akár meg is történhettek volna. Mexikóváros és Acapulco a kolumbiai kokain fontos csomópontjai, soha nincs nyugalom. A kisgyermekes anyuka nem feltétlenül választaná ezeket nyaralóhelyül, de az írónő fantáziáját megmozgatják az onnan kapott hírek. Marának van egy ott élő ismerőse, egy ’56-os magyar leszármazottja, aki nyaranta jön Szombathelyre, és mesél a munkájáról, az életéről. Egy emberi jogokért küzdő alapítvány élharcosa, a fő területe a nőket ért diszkrimináció. A történeteit nem egy az egyben használja fel a szerző, hanem csak inspirációkat gyűjt tőle.

Marát mindig nagyon érdekelték a titkosszolgálatok, a CIA munkája, közel-keleti tevékenysége, szeretett volna egy titkosügynököt megjeleníteni, megérezni, megéreztetni, hogy működik egy ilyen figura. Az írónő fantáziáját régóta izgatta, hogy a több nyelven beszélő ügynökök bárhova be tudnak épülni, simulékonyak, magas értelmi és érzelmi intelligenciájuk van, meg tudnak játszani komoly érzelmeket, bármire képesek, ha információt akarnak kiszedni a másikból. Az is érdekelte a szerzőt, mi van akkor, ha két ilyen ember találkozik össze, és egyik sem lehet tisztában azzal, hogy hányadán áll a másikkal, kialakulhat-e köztük barátság vagy szerelem, van-e olyan ebben a macska-egér játékban, hogy valóssá válik egy érzelem?

Az Olmec populáris, szórakoztató mű, de vannak problémafelvetései. A szerző sosem foglal állást, mindig távolságtartó marad, az olvasóra bízza a véleményformálást. Például vannak, akik szerint a drogháborúnak úgy lehet vége, hogy lemészárolják a drogbárókat, mások úgy vélik, hogy az erőszak erőszakot szül. Itt az olvasó eldöntheti, hogy kinek az oldalán áll. Társadalmi kérdés, hogy a nyomornegyedben felnövő gyerekek között meddig marad meg a szoros kapcsolat, ha az egyiküknek „rendes” karrierje van, a másik bűnöző lesz. Működik-e köztük a szolidaritás felnőttként is?

Bérgyilkosság, kémkedés, érzelmi befolyásolás, információszerzés, szerelem – Mosonyi Mara igyekezett úgy megírni a regényt, hogy férfiak és nők számára is egyaránt izgalmas és érdekes legyen. Ez az első könyve, szeretné majd megjelentetni a folytatást is. Amikor nem ír, pörgésben van, szenvedélyesen él. De amikor szövögeti a krimit, introvertált, mint mondta, legszívesebben egy barlangba vonulna vissza. Mindenki nem alkalmas arra, hogy ezt tolerálja, de a párja igen: érdekes módon ő pedig extrovertált (a külvilág felé forduló) ember, alkalmazkodik hozzá, mindenben segíti, támogatja, már tizenkét éve vannak együtt.