hétvége

2019.01.06. 07:00

A zenei életet gazdagítaná még Prof. Sebestyén Ernő hegedűművész

Szívesen tartana még hegedű-mesterkurzusokat, meggyőződése, hogy lenne ezekre kereslet. Pénz nélkül viszont nincs zene. Prof. Sebestyén Ernő hegedűművész eljátszott a gondolattal, hogy tizenhárom év után visszaköltözik Németországba.

Tóth Kata

Sebestyén Ernő hegedűművész: „Szívesen tartanék még mesterkurzust. Hiszem, hogy sokan jelentkeznének, és, hogy ez jó hírét vinné Magyarországnak.” Fotó: Ohr Tibor

Budapesten született 1940-ben. Arisztokrata származású, megtört, ám autoriter édesapjánál a tekintélyelv dominált, szófogadást követelt, amikor négy és fél éves fia kezébe hegedűt adott. Az apa legnagyobb vágya, hogy hegedűművész legyen, nem teljesült, eltökélte hát, hogy a fiából nevel azt. A tetteknek, ha mondjuk a húrok neveit eltévesztette a kisfiú, súlyos következményei voltak a családban, sokszor pofon járt a hibákért. Sebestyén Ernő hegedűvész ezzel magyarázza, hogy korán arra kényszerült, hogy egyedül is életképes legyen, és ez egész életében elkísérte. Kilencévesen csodagyerekként felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. A Zenei Gimnáziumban érettségizett, utána a Zeneművészeti Főiskolán 1963-ban kapta meg kitüntetéses diplomáját. 1959-től 1970-ig tagja volt a Magyar Állami Operaház zenekarának, 1963-tól koncertmesterként. Emellett 1965-től tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakán. Magyarországról való kényszerű távozása előtt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestereként dolgozott. 1971-től tíz évig a Berlini Német Opera zenekarának vezető koncertmestere és szólistája volt és a Művészeti Főiskolán tanított Berlinben. 1983-tól 16 éven keresztül művészeti vezetője a Berlini Filharmonikusok Virtuóz Kamarazenekarának, 1980-tól 90-ig Münchenben a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának első koncertmestere. 1990-től 2005-ig a müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola tanszékvezető hegedűprofesszora volt. 2006-tól alapító tagja az Esterházy Triónak

A 78 éves, tizenhárom esztendeje Kőszegre visszavonult Sebestyén Ernővel néhány héttel azután beszélgettünk, hogy A Monarchia üzenetei címmel emlékezetes koncertet adott az egykori katonai reáliskolában az Esterházy Trióval és bécsi vendégművészekkel. – Nagy örömmel zenéltünk azon a történelmi helyen, ahol három császár ült egymás mellett a kápolnában, és ahol a világ egyik legjobb Bösendorfer Imperiál zongorája található. Az iASK által szervezett Etűdök Európára programsorozaton az első napon Fritz Kreisler-darabokat játszottunk Bognár Ferenc zongoraművésszel, az utolsón Schubert C-dúr kvintettjét és a Pisztrángötöst, mindkettő egyedülálló oszlopa a kamarazenei irodalomnak. Guminár Tamás hegedűkészítő révén a világ legszebb hangú hegedűjének, egy Guarneri del Gesunak a kópiáját kaptam a kezembe. Dr. Erhard Busek egykori osztrák alkancellár el volt ragadtatva – a koncert után azt mondta: ezt a kvalitást csak a világ leghíresebb koncerttermeiben lehet hallani. Családi kötődésem is van a monarchiához. Anyai nagyapám testvére az Osztrák-Magyar Bank vezérigazgatója volt, díszpolgárként Rohoncon van eltemetve. Én erről sokáig mit sem tudtam, a szüleim hallgattak a múltunkról. Születésem után szegénységben, osztályidegenként éltünk.

Sebestyén Ernő hegedűművész: „Szívesen tartanék még mesterkurzust. Hiszem, hogy sokan jelentkeznének, és, hogy ez jó hírét vinné Magyarországnak.” Fotó: Ohr Tibor

Visszatérve a koncertre, a szervezés körülményeire, a magyarországi lehetőségekre, Sebestyén Ernő elkomorul. A lelki közérzete manapság mondhatni, csapnivaló. – Otthon érzem itt magamat. Magyarország, azon belül Kőszeg zenei múltja, különösen a vonós múlt jelentős, amit én szívesen tovább gazdagítanék, ehhez képest egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy visszaköltözöm Németországba. Hende Csabának, az Országgyűlés alelnökének nagy hálával tartozom. Ő értékelte a munkásságomat, a közvetítésével kaptam 2015-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztjét. Azonban évek óta pályázom sikertelenül a minisztériumhoz. Tavaly az Esterházy-trió és barátai fesztivál megvalósítására benyújtott pályázatunkat utasították el. Két éve, annak dacára, hogy akkor is nemet mondtak, megcsináltuk a mesterkurzust. Németországból is jöttek növendékeim, óriási sikere volt a dolognak. Szívesen tartanék még mesterkurzust. A városban van a termünk, minden lehetőség adott lenne hozzá. Hiszem, hogy sokan jelentkeznének, és, hogy ez jó hírét vinné Magyarországnak. Hogy értsük, nem a levegőbe beszél, amiért úgy érzi, manapság nincs értéke a tudásának, sorolja, miért ő az egyetlen tudója a nagy magyar hegedűjáték-tudománynak. Négy magyar adta a modern hegedűjáték alapját: Flesch Károly, Joachim József, Auer Lipót és dr. Hubay Jenő. Az utóbbi volt a magyar hegedű-mesteriskola megteremtője. Az ő művét Zathureczky Ede, a 20. század egyik legjelentősebb hegedűművésze folytatta, Kovács Dénes Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész volt az utolsó, aki ezt még tudta. Sebestyén Ernő az ő tanársegédje volt. – Három hónapon keresztül tanított, mindent elárult a tudományból, annak köszönhetem, hogy még hegedülni tudok – mondja.

Életrajzi könyvében Sebestyén Ernő úgy vall magáról: „Én szerencsére szerencsével születtem.” Erről most úgy gondolkodik: – A tehetség nem elég ahhoz, hogy az ember sikeres legyen. A tehetségen és a szorgalmon kívül szerencse is kell a sikerhez. Tizenhárom évvel ezelőttig szerencsés voltam, sok lehetőséget kaptam az élettől, és éltem is ezekkel. Különösen arra az időszakra értem ezt, amikor elmentem Magyarországról. Jó kapcsolatba kerültem neves művészekkel, sokan kívántak dolgozni velem. Becsült tehát a szakma, de Németországban más életmódom volt szakmailag, emberileg is, ezért foglalkoztat mostanában a gondolat, hogy szerencsésebb lenne itt, Magyarországon a további próbálkozásokat feladni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában