Év eleji ajándék Asghar Farhadi filmje

Nincsenek titkok. Amit egyvalaki tud, azt mindenki tudja. Vagy azért, mert nem is titok, vagy azért, mert olyan súllyal nehezedik az emberre, hogy nem bírja – vagy meg sem próbálja – egyedül hurcolni. Nekem főleg erről szól a Golden Globe- és Oscar-díjas iráni rendező, Asghar Farhadi legújabb filmje.

A Mindenki tudja év eleji ajándékként érkezett a magyar mozikba, és nem kis várakozás előzte meg a Pedro Almodóvar kedvenceivel forgatott mozit.

A film nem sok jó szót kapott a magyar kritikusoktól – ezért jobb, ha a részben jogos észrevételek és fanyalgások ismerete nélkül ülünk be a filmre. Mert bár valóban lehetne feszesebb, dramaturgiailag átgondoltabb a film, az igazság az, hogy ezt a mozit jó nézni. Igen, még a bazi nagy spanyol lagzit is öröm nézni, mert egyszerűen jólesik a szemnek és a léleknek – a díszleteivel, a gyönyörű jelmezekkel és a jó színészekkel.

És nem csak Penélope Cruzra gondolok, még csak nem is Javier Bardemre – azért maradjunk annyiban, hogy őket együtt napokig is lehetne nézni –, az argentin Ricardo Darín is ugyanúgy telitalálat, mint a mellékszereplők. Mondjuk Inma Cuesta és Eduard Fernández vagy (és főleg) Elvira Mínguez, aki a film végén úgy mossa a keresztet, hogy attól a legádázabb gyilkos is megtisztul – a castingért vitán felül jár a csillagos ötös, akárcsak a film zenéjéért.

„A thrillerben Laura (Penélope Cruz) testvére esküvőjére utazik vissza családjával Buenos Airesből spanyolországi szülőfalujába. A lagzi éjszakáján azonban olyan események történnek, amelyek alaposan felforgatják az életét, és választás elé kényszerítik férje (Ricardo Darín) és egykori szerelme (Javier Bardem) között” – írják az ajánlóban. Nekem úgy tűnt, Laurának egyáltalán nem kellett választania. És abban is biztos vagyok, hogy ha választania kellett volna, akkor egészen máshogy végződne a film. Hogyan? Az maradjon az én titkom.