Magyar Szín-Játékos Szövetség rendezte Országos Improvizációs Fesztivál regionális elődöntője Vasváron volt

Az Országos Improvizációs Fesztivált a Magyar Szín-Játékos Szövetség hirdeti meg minden évben, Lengyel Pál színházrendező emléke előtt tisztelegnek. A területi fordulókat helyben hirdetik, a Nyugat-Dunántúl régióban a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ. Négyfős csapatokban lehet jelentkezni, a produkciókat háromtagú zsűri pontozza, első három díjat adnak, de csak két csapat mehet tovább az országos döntőbe.

A nemes versengés játékmestere Lázár Péter drámapedagógus volt, aki azt idézte Lengyel Páltól, hogy „meg kell tanulni gúzsba kötve táncolni”. A „gúzs” a rögtönzésekhez megadott téma, amire öt-tíz perc felkészülési idő alatt kell kitalálni egy időben-térben zárt szituációt, aztán maximum három percben előadni. A Maestrónak is volt „gúzs”: a regionális döntő helyi jellegzetességeként leg­alább két feladatot úgy kellett megfogalmazni, hogy kötődjön a Hegyhát szülöttéhez, Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőhöz, aki májusban lenne 70 éves. További témát adott a Lázár Péter által hozott, a helyi értékeket erősítő gyümölcsészeti kiállítás a tájfajtákról, a gondozásuk módszereiről, a segítő állatokról és az emberről, aki ebben dolgozik. Hátteret és eszközt adott a városról falura költözés témájához, hogy „anyám, én nem ilyen (vagy ilyen) lovat akartam”.

A résztvevők felpörgetése a bűvös „egy mondat” hajtogatásával történt (mindenkinek van, legyen egy fontos mondata): nyüzsögve mondta el százszor mindenki a magáét: „Magamban bíztam elejétől fogva”, „Színház az életem”. A Nagy Gáspár-feladványok egyike a Franciscó-i anzix című versből volt. Azt kellett színpadi képpé formálni, hogy „nem idomultam, nem azonosultam, ahova nem hívtak, oda nem tolakodtam”. (Gergye Rezső kultúrház-igazgató szerint ez a második leggyakrabban idézett mondat, amit a Hegyháton mostanában mondogatnak.) A másik költői inspirációt az Áron mondja kötetből vette a játékmester: az Üvegből való vers adta az ihletet olyan helyzetekhez, amikor az emberek bajban vannak, és különböző emberi szándékok feszülnek össze. A játéknak címet kellett adni, valamint „avagy” hozzáfűzéssel egy magyarázó mondatot. Csak ez az egy feladat is megmutatta, mennyire más irányokba indul el a különböző emberek gondolkodása ugyanarra a témára: az üvegvisszaváltástól a bulin, a másnaposságon és az üvegfújáson át a hajléktalanokig. Ilyen megoldások születtek például: Az utolsó mohikán, azaz az első gyarmat.

Számos rögtönzés mutatta, hogy a színjátszókban sok humor is lakik, pár percben szült játékaikkal elgondolkodtatni és nevettetni is képesek, miközben ők maguk is jól érzik magukat. Ahogy haladt előre időben a délelőtt tízkor megkezdett fesztivál, úgy lettek egyre jobbak az improvizációk. A játékmester szerint azért, mert délelőtt a bal agyfélteke működik jobban (ez felelős a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért), nem véletlenül járnak a gyerekek délelőtt iskolába, délután pedig a kreativitásért felelős jobb agyfélteke. Amikor már csak négy csapat maradt versenyben az első három helyezésért, megint egy Nagy Gáspár-versszak inspirálta játék szelektált. Furcsa helyen vagy furcsa helyzetben kellett színre vinni ezt a nagyon erős üzenetet: „Nem lehet a világot Isten nélkül felnevelni / nem lehet a világot Isten nélkül megérteni / nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni / illetve lehet / csak az olyan rémült magánkaland / melyet a kétségbeesés kormányoz / s végkimenetele fölöttébb kétséges”.

Láttuk veszélyesen kanyargó buszon, templomban, de bölcsődei tisztába tevés közben is. Végül az 1. (Arlecchino) díjat az Improzaik (Nagykanizsa) csapat nyerte, a 2. (Pulcinella) díjat a Teátrális Quartett (Nagykanizsa), a 3. (Brighella) díjat az Alig színpad (Veszprém).