Szent Márton kulturális örökségét a közösségek építik

Kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött tegnap Szent Márton öröksége Magyarországon és Európában címmel a képtárban. A rendezvény a Szent Mártonhoz kapcsolódó helyi szokások bemutatására vállalkozott, elősegítve ezzel a Márton-hagyományok elismertségét. Dr. Puskás Tivadar polgármester arra emlékeztetett, hogy Szent Márton születésének 1700. évfordulóját 2016-ban egy éven át tartó, 300 programból álló sorozattal ünnepelték meg. Erre 800 millió forintot fordíthattak kormányzati támogatásból, a Szent Márton Terv részeként 5 milliárd forintból megújult a barokk belváros.

Szommer Ildikó, a Szent Márton Intézet vezetője hangsúlyozta, minden nemzet egy kicsit a sajátjának érzi Szent Márton alakját, és másképp is őrzi emlékét. Jól példázza ezt Hollandia. Rien Sprenger előadásából kiderült, hogy Utrechtben valóságos fiesztával ünneplik Szent Mártont.

Kiss Gábor régész-történész a szombathelyi Szent Márton-legendák eredetéről beszélt, amelyeknek valószínűleg túl sok valóságalapja nincs, sőt még az sem bizonyított, hogy Szent Márton Szombathely szülötte, hiszen Savaria régen egy sokkal nagyobb területet, a Vasvármegyétől északnyugatra lévő térséget jelentette. Ám ma már nem is a legendák igazságtartalmát, sokkal inkább azok keletkezésének okát és idejét kell vizsgálni, ezek ugyanis saját múltunk darabkái – hangsúlyozta.

A Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője, dr. Csonka-Takács Eszter előadásában arról beszélt, hogyan kerülhet az UNESCO világörökségi listájára Szent Márton kulturális öröksége. A szellemi kulturális örökség az a tudás, ami a közösségek által jön létre, és ők azok, akik ezt a tudást az utókornak továbbadják. Fontos, hogy az elkövetkező generációk magukénak érezzék és megéljék ezt a kulturális örökséget, különben múzeumi tárgy lesz belőle – hangsúlyozta a szakember.

Az UNESCO három különféle jegyzékben teszi láthatóvá a szellemi kulturális örökségeket. A reprezentatív lista mellett a jó megőrzési gyakorlatok regisztere és a veszélyeztetett, azonnali védelemre szoruló örökségek jegyzéke létezik. A Szent Márton-hagyomány esetében a cél a reprezentatív listára való felkerülés. Ezen a listán szerepel már a mohácsi busójárás, a matyó népművészet, a solymászat, valamint a kékfestés hagyománya. A listára való felkerülés azonban egy hosszú és egyáltalán nem könnyű folyamat, a kezdeményezéstől számítva minimum másfél év telik el a döntésig.

Előny, ha a felvételt több ország együtt szeretné elérni, de egyik feltétel a sok közül, hogy annak előbb fel kell kerülnie a magyar Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékbe, amit szintén kezdeményezni kell. Dr. Csonka-Takács Eszter hangsúlyozta, az UNESCO listájára mindig az adott országnak kell megtennie a felterjesztést, az adott közösségek támogatásával.

Nagy Mihály, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiemelt kulturális ügyek főosztályának vezetője kijelentette, a minisztérium támogatja azt a kezdeményezést, hogy megőrizzék és ápolják Szent Márton szellemi örökségét nemzeti és nemzetközi szinten is. Hangsúlyozta: Szent Márton tisztelete összeköt egymással országokat és közösségeket.

A Savaria múzeum – Szent Márton Intézet, valamint a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal Magyarországi Tanácsa szervezésében megvalósuló konferencia ma Szombathelyen és Kőszegen folytatódik.