A Westwerk-áttörés mintázatai

A 2015-ben életre hívott Westwerk Egyesület a közös alkotómunkára esküdött föl, az alapelképzelés sikerességét több szabadtéri bemutató bizonyította. Mert a közös – többféle szemléletet és képzőművészeti ágat „összeengedő” – alkotótevékenység mellett legalább olyan fontos szempontja a Westwerknek, hogy megtörje a képzőművészeti alkotások befogadásának hagyományos rendjét (hűvös kiállítótér, ahol lábujjhegyen járunk), és új terek bevonásával magának a képzőművészetnek a határait is „kitágítsa”. A közös köztéri akció az idén sem marad el (ősszel mindenre fény derül), de a bozsoki alkotótelep most az egyéni munkának kedvezett; igaz, közös tematikával, ráadásul óhatatlanul egymással is kapcsolatba lépő alkotásokkal, projektekkel.

Farkas Imre festőművész (aki már doktori tanulmányai során is természet és társadalom összefüggéseit kutatta)a Pneuma kerámia madársíp 2019 című installációval állt elő. Az alkotó magyarázó kommentárja úgy szól, hogy „az akkumuláción alapuló installációt természetes közegben építettem fel. A madársípokat csőrendszer köti össze egymással. A rendszer megszólaltatásával az összes madársíp együttesen hoz létre majdnem kakofón hangzást”. A jelentésadás a befogadó dolga: mi történik, ha az ember beavatkozik a természet rendjébe? Milyen viszonyban van az ember a természettel? Egyáltalán: voltaképpen mi az, hogy természet?

Szántó István festőművész bozsoki projektje a Három kakas 2019 címet viseli. Az áttört falap használata pedig – amelyekből a plasztikus kakasok készültek – az utóbbi időben Szántó István névjegyének is tekinthető. Saját meghatározása szerint a közép-európai identitáshoz hozzátartozó mézeskalács a forma és a „módszer” alapforrása – tágabb értelemben „a folklór tárgy­alkotó művészete és a népi vallásosság”. A művész hangsúlyozza, hogy a kakasnak különleges helye van a magyar népi kultúrában, sokféle értelmezési lehetőséget rejt magában. Szól a kakas már.

Söptei Eszter textilművész Aranypatak I–VI. 2019 című projektje a bozsoki Sibrik-kastély mellett folydogáló Arany-patak és a patakmederbe helyezett fehér vásznak találkozásából született: amint a „sodrás hordaléka” mintázatot hozott létre. Esztert most a természet mintaalkotása foglalkoztatja. (Munkahelyén, a celldömölki Kemenes Vulkánparkban a vulkanikus kőzetek mintázata áll a rendelkezésére, de azt is kipróbálta már, hogy mi sül ki abból, ha összeengedi a textilt, a követ, az acélt és a betont. Csupa jó.) A bozsoki alkotótelepen az volt a célja, hogy „a természetbe való minimális beavatkozással” olyan alkotást hozzon létre, amelyhez „a természet szerves közreműködése” is szükséges.

Arról nem beszélve, hogy a patakban ázó fehér vásznak miféle irodalmi-balladai ősképeket hívnak elő. Ez is mintázat: az idő és az emlékezet hordaléka.