Bemutató

2019.09.08. 20:32

Ez nem olyan színház? – Működésben a celli varázsdoboz

A Kőszegi Várszínházban volt a koprodukciós nyári bemutató, a hétvégén aztán saját otthonában is bemutatta a – jövőre 40 éves – Soltis Lajos Színház A Cinóber hadműveletet.

Ölbei Lívia

Fotó: Benkő Sándor

Ez nem olyan… színház? Puhatolózik óvatosan az előadásban Boldizsár az egyetemi portásként bujkáló nagy varázslónál. De, olyan. Színház.

És ha már 40 év, vagyis közelgő jubileum: Nagy Péter István, A Cinóber hadművelet rendezője anno, kb. tíz éve E.T.A. Hoffmann Az arany virágcserép című meséjét vitte színre a Soltis Lajos Színházban; részben azokkal a szereplőkkel, akik A cinóber hadműveletben is föltűnnek. Visszanézve könnyen kimondható, hogy lám, már akkor, a legeslegelején azt a totális, minden értelemben varázslatos – rációt és mágiát összecsattantó, a mindennapokba belopakodó irracionális természetét kutató – színházat próbálgatta, amelynek szelleme most kiszabadult a palackból és most megszülte az újabb E.T.A. Hoffmann-előadást. Illetve: az előadást E.T.A. Hoffmann nyomán, hiszen A Cinóber hadműveletet Kárpáti Péter jegyzi, övé a kisregény színpadi átdolgozása.

A rendező még mindig egyetemi hallgató, de nagyon oda kell figyelni rá: imponáló, ahogyan a pályája alakul. Az pedig nemcsak imponáló, hanem szeretnivaló is, ahogyan fönntartja, továbbgombolyítja a kapcsolatot „anyaszínházával”, a Soltis Lajos Színházzal. Ráadásul A Cinóber hadművelet bemutatójához már a belvárosi piac körül megújult színháztér adja a külső díszletet. Azok a szép, zöld fák nagyon hiányoznak – de maga a tér valósággal új (plusz egy) kisvárosközpontot hozott létre, fókuszában a (varázslatos) színházépülettel. Igazán nevezhetnék Színház térnek. De hívják akárhogyan, itt színház működik.

A Cinóber hadművelet pedig úgy vet be minden varázslatot, hogy a lehető legszemtelenebb módon fölmutatja és újraértelmezi – a hagyományos, kukucskálásra alkalmas dobozszínpadot. Doboz a díszlet, zenélő varázsdoboz: megnyílik hátrafelé, megnyílik oldalt, zsonglőrködik az „itt”-tel és az „ott”-tal, a „fent”-tel és „lent”-tel. Minden mese kegyetlen és borzongató – ez alapvetés. De A Cinóber hadművelet kicsit más: borzongatóan nevetséges „tandráma” vagy disztópia – amely valahonnan annyira ismerős.

 

A tandráma-jelleg azért elfogadható, mert hiszen a nyitányban a korszakváltó Nagyherceg fogja, és kihirdeti az iskolára, embergépre, rációra alapozott felvilágosodást. (Kell a tábla, a toll, az önjáró szivacs: végképp eltörölni.) A felvilágosodás bevezetésével a tündérnépséget száműzik a birodalomból (szép és szomorú a kép, ahogyan vonulnak a kiűzöttek a doboz ablaka mögött föltáruló, fölsejlő drótkerítés mögött). De a főtündér bosszút esküszik: egy véletlenül a tündérek közé keveredett, torz és szerencsétlen kisfiút választ eszközül: az ő dolga lesz, ha felnő, hogy szétrombolja a Nagyherceg rendszerét. És Cinóber – mert ő az – tarol. Állítólag varázsereje van, ami bizonyos szempontból mindent megmagyaráz. (A varázserőt rőt hajában hordja – Cinóber -, mint a bibliai Sámson.) Mégis rossz nézni, ahogyan egy-egy nyegle mozdulattal rombol, törtet, szétcsap, uralkodik. Azt mondja, legyen – és lesz. De amikor ámokfutása egyszer csak véget ér, az inga máris ellenkező irányba lendül, a disztópia másik arcával mutatkozik: a kis birodalomban egycsapásra bevezetik a romantikát. Gravitáció helyett a repülést.

Nagy Péter István – és Sándor Júlia dramaturg – A Cinóber hadműveletben mintha a Szentivánéji álom szatírjátékát hozta volna létre. (A Szentivánéji álom kiemelten fontos előadás a Soltis Lajos Színház életében: embléma és identitásképző erő.) Rosebelverde, a bosszúszomjas, aztán bosszúvágyába nagyon emberien belefáradó főtündér – Boznánszky Anna – és a portást játszó bölcs Prosper – Szivák-Tóth Viktor – párosában fölsejlik Titánia és Oberon figurája. De a főtündér Puckra legalább annyira hasonlít (még a kép, a mozdulat is odakopírozódik A Cinóber színpadára).

Csak miközben Shakespeare és celli a Shakespeare-előadás még megadja – a tobzódó játék örömén túl – azt az érzetet, hogy a kizökkent idő helyrezökkenthető, Hoffmann nyomán már szó sincs ilyesmiről. Itt lopakodik be a rózsaszín függönyös térbe valami nagyon sötét és keserű. A varázsdoboz működik, mindig fölhúzható. Benne rugóra járó, időről időre fegyelmezetten zenére, táncra, akrobatikára és dalra fakadó, akár több szerepben-maszkban feltűnő figurák – de ezúttal gondoljunk inkább a példás és szép összhangban játszó celli társulatra.

A Cinóber hadművelet – A Kőszegi Várszínház, az Inárcs KB35 és a Soltis Lajos Színház előadása.

A szövegkönyvet E.T.A. Hoffmann Kis Zaches című regénye és Kárpáti Péter A Cinóber hadművelet című drámája nyomán Sándor Júlia dramaturg jegyzi

Zene: Fogl Noémi, Gregorich Zsófia, Horváth Nóra

Látványtervező: Devich Botond

Szcenikus: Marton Miklós

Technikus: Csula Emil

A rendező munkatársai: Nagy Zsuzsi, Stangl Franciska

Rendező: Nagy Péter István e.h.

Játsszák: Boda Tibor, Szlúka Brigitta, Tóth Ákos, Szivák-Tóth Viktor, Boznánszky Anna, Pesti Arnold, Kazári András, Bruckner Roland, Temesi Zsolt, Hajba Beatrix

A fenti program az EFOP Transznacionális együttműködések keretében valósult meg EFOP-5.2.2-17

(Soltis Színház vidéki sokszínű kultúra hálózat modelljének kidolgozása nemzetközi együttműködés segítségével)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában