Mesenap

2019.10.01. 15:23

Itt a sárkány, hol a tündér

De tudjuk-e, hogy mit mondanak mesék? Mire jó az sok sárkány, királylány, szegénylegény, kiskondás, plusz harc, próbatétel, borzongás? Mesék az élethez – a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

Ölbei Lívia

Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a 2005 óta a magyar népmese napja. A tavaly a pécsi Gombolyító Terápiás Műhely által elindított, az idén már országos hatósugarú Mesék az élethez programhoz szombathelyi szakemberek is csatlakoztak, a kezdeményezést pedig befogadta a Berzsenyi Dániel Könyvtár. Hogy „valami van a levegőben”, jelzi: a hetekkel korábban több korosztálynak (az óvodásoktól a felnőttekig) meghirdetett műhelyfoglalkozásokra minden jelképes jegy gyorsan elkelt. A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület ingyenes programokat kínált országszerte.

A mese nyelve – idegen nyelv

A szombathelyi mesenap alaphangját dr. Pachner Orsolya pszichológus – a meseterápia tekintetében Boldizsár Ildikó-tanítvány – bevezető előadása adja meg a BDK-ban. A magyar népmese napja apropóján arról beszél, hogy Benedek Elek, a nagy mesemondó jelentőségét nem lehet eléggé értékelni, hiszen sok – a kollektív szóbeli hagyományban gyökerező, szájról szájra járó, generációról generációra továbböröklődő – népmeséről ma nem is tudnánk, ha ő nem jegyezte volna le, nem adta volna tovább. Tényleg „kincsekkel teli tarisznya ez”; föltéve, hogy tudunk a benne rejlő kincsekkel bánni. Az utóbbi évtizedben mondhatni divatja lett meseterápiának (többféle irányzat, módszer létezik a világban); ez a térnyerés pedig arra utal, hogy „van a kincsekkel teli tarisznya, de nem biztos, hogy ki tudjuk nyitni”. Hiszen „a mese nyelve – főleg a felnőttek számára – ma már idegen nyelv”; miközben „a gyerekek – bár nem tudják elmagyarázni – élik ezeket a meséket”.

Fotó: VN/Csicsa Gábor

Visszahozni a mesét az életünkbe

A Boldizsár Ildikó által létrehozott – és tanított – Metamorphoses meseterápia eredendően felnőtteknek szól. Alapvető célja pedig: visszahozni a mesét az életünkbe. Ennek első számú eszköze az élőszavas mesemondás – ez a megőrzött kollektív tudás eredeti megnyilvánulási módja. Fontos tudni, hogy egy mesei szimbólumból azonban mindig csak annyi nyílik meg a mesehallgató számára, amennyit lelkileg képes elviselni. De a mese bele tud helyezni abba a személyes problémába, amellyel foglalkozni muszáj, sőt: javítókulcsként működik – amennyiben megküzdési stratégiákat tanít (lásd! próbatételek). Itt mindig tovább kell menni; több megoldás létezik. Figyelem, senki nem ígéri, hogy könnyű lesz: „Hosszú út megérteni, hogy bennem hol vannak a tündérek és a sárkányok.” (Sosem a szereplő fontos önmagában, hanem az, hogy merre jár, mit csinál éppen.)

Mindebből következően a konfliktus nélküli mese nem is „igazi” mese, hiszen a mesék alapjellemzője, hogy megmutatják: a rossz helyzet jóra fordítható. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a meseterápia a legjobb, vagy inkább „vágyott” esetben egyszerűen fölszámolja önmagát: szükségtelenné válik, amint a – megértett, megnyitott – mese hozzásegíti olvasóját, hallgatóját a saját problémája megoldásához.

Dr. Pachner Orsolya pszichológus tartott előadást a BDK-ban.
Fotó: Unger Tamás

Elmeséljük önmagunkat

A Metamorphoses meseterápia kettéágaztatható: van az alkotó-fejlesztő terápia – és van a klinikai meseterápia.

A könyvtári mesenap látogatóinak természetesen az előbbivel van dolguk. A terapeuta kreativitására is apelláló, alapvetően csoportban működtetett alkotó-fejlesztő terápia teszi lehetővé – persze kizárólag akkor, ha a megfelelő szakembert választjuk -, hogy a (nép)mesékben rejlő, egységes világszemléleten alapuló tudást beépíthessük a mindennapjainkba; és mozgósíthassuk, amikor szükség van rá. Pachner Orsolya Ricoeurra hivatkozva említi meg, hogy a történetmesélés, a saját koherens élettörténetünk megalkotása emberi létszükséglet: a mesélés által jön létre a személyes és a közös múlt, amire támaszkodhatunk. A mesélés által hozzuk létre önmagunkat (narratív identitás).

A mese gyertyája

Pachner Orsolya előadása – mint nélkülözhetetlen hamuban sült pogácsa a vándortarisznyába – után nincs más hátra, mint fölkerekedni: kezdődjön (folytatódjon) a mese. Albert Zsuzsánna mesemondó meggyújtja a mese gyertyáját, hajdani mesélők lelke lobban a könyvtárban, aztán indulnak a műhelyfoglalkozások. Oda pedig kívülálló, nézelődő, kibicelő kotnyeles nem való. El kell indulni, ki kell állni az összes próbát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!