Elischer Balázs grandiózus műveket játszott két napon át egyedül a hatalmas térben

A helyszín választásában két összefüggő tényező motiválta: Szombathely a szülővárosa, és a székesegyház orgonája magas minőségben megadja azokat a technikai lehetőségeket, amelyek által a legkisebb kompromisszumokkal valósítható meg az elképzelése. Belehallgattunk a muzsikájába a karzatról, megcsodálva a különleges orgonaszerkezetet, ezer meg ezer sípja közül néhány előreáll: ez a spanyol trombita, eredetileg a fanfárosok helyettesítésére, vízszintesen szól bele a térbe. Ottjártunkkor Elischer Balázs grandiózus művet játszott, a francia romantikus zeneszerző, Eugene Gigout művét. Ragyogó arccal mondta: semmihez nem lehet hasonlítani, mit jelent megszólaltatni egy ilyen templomban egy ilyen hangszert.

Az orgonaművész úgy fogalmazott:

– Talán nem is érti senki, mi szabadul ki ilyenkor az emberből: öröm és szabadság, a zene más dimenzióba visz. Óriási élmény egy ekkora építmény több ezer sípját kézben és láb alatt tartani. Katarzis ezen az orgonán játszani.

Elischer Balázs nem először teszi – nem először játszik a székesegyházban –, hiszen szombathelyi, 14 éves koráig itt élt. A Paragvári Utcai Általános Iskola zenei tagozatára járt, a zeneiskolában először zongorázni tanult. Tizenegy éves korában kezdett orgonálni György Juditnál, két évig itt voltak az órái Tóth Ernőnél, a székesegyház akkori orgonistájánál. Az ő tanítványaként felvételizett a győri konzervatóriumba. Aztán a Debreceni Egyetem zeneművészeti karán tanult, 2011 májusában szerzett orgonaművész-tanári diplomát, majd Győr mellett, Ravazdon volt kántor hat évig. Októbertől az ajkai Jézus Szíve-templom orgonistája. Pályáját számos díjjal ismerték el: 2010-ben a szegedi Nemzetközi Orgonista Találkozón arany minősítést kapott, 2011-ben a mondainói Marcello Galanti Nemzetközi Orgonaverseny első helyezettje lett.

– Közel áll hozzám a francia romantika zenéje, ez a kedvenc idegen nyelvem, és többször voltam Franciaországban, Párizsban. Egyszer tanulmány­úton a Zeneakadémia orga­no­ló­gia-tanfolyamának hall­gatójaként, amikor végignéztük a történelmi orgonákat, és többször magánúton. Érteni kell a hangszerekhez, ez szükséges ahhoz, hogy autentikusan lehessen megszólaltatni az adott kor műveit – halljuk tőle. – A francia romantikában a szimfonikus orgonastílus volt a jellemző, egyre monumentálisabb orgonákat építettek. A lemezen több korszakból válogatok, átöleli az orgonairodalmat. Francia és német barokk, kortárs darabok is lesznek. Olyanok, amelyek különösen kedvesek nekem, és a lelki­világomat tükrözik. Ezért a cím: Miroirs (Tükrök). Ezekhez a művekhez nagy méretű orgona kell.

Elischer Balázs ismeri a székesegyház jelenlegi orgonistáját is, Lakner-Bognár Andrást, hozzá fordult, hogy szeretné itt felvenni a lemezét. Napi nyolc-kilenc órát játszott, késő estébe nyúlóan. Az intenzív kétnapos munkáról elmondta: – Megterhelő fizikailag és szellemileg is, együtt a gyakorlás és a CD-felvétel, nagyon kell koncentrálni, minden hang számít, és minden energiát be kell vetni.