Színjátszás születik Szentgotthárdon

Az egyesület új vezetője már tavasszal, hivatalba lépésekor elhatározta: színjátszó kört szervez a városban. A felhívást már a nyári szünet előtt közzétették, várták a jelentkezőket.

– Nehézkesen indult a dolog, de most már van egy olyan létszám, amellyel tudunk érdemben alkotni – mondja Katinka, aki képzett színész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színészképző stúdiójában végzett; a közönség emlékezhet is karakteres jelenlétére.

– Tucatnyian vagyunk, elsősorban gyerekek, fiatalok, de 9-től a 63 évesig terjed a színjátszók életkora.

A színjátszó palánták hetente két alkalommal találkoznak a színházban, ahol mindjárt a világot jelentő deszkákon gyakorolnak. Katinka úgy vezeti a foglalkozásokat, hogy mindenki önmagát adhassa egy-egy szituációban, amiből aztán ő megtartja azt, ami jó, azt pedig, ami felesleges vagy nem őszinte, lefejti róla, mint a borsóról a héját.

– A munka során koncentrációt, türelmet, oda­adást és tiszteletet tanulnak a növendékek, élvezik a közös munkát. Helyzetgyakorlatokat végzünk sok mozgással, rögtönzéssel, de helyet kap a gondolkodásunkban, a munkánkban az irodalom is. Kiragadunk az életből egy-egy hétköznapi jelenetet, amelyet aztán színpadképessé formálunk. Jeleneteket rögtönzünk, rögzítünk, és ha valami jól sikerül, akkor azt gyakoroljuk. A groteszk és az abszurd sem áll távol a csoporttól. Kutatjuk, hogy mi van amögött, amit látunk – úgy is mondhatnánk, görbe tükröt tartunk az emberek, a világ elé.

Egyelőre tehát gyakorolnak, próbálgatják magukat, ismerkednek a színpad világával, nem sietnek. Katinka azért elárulja, hogy mindez távolabbra mutat a tanulásnál. Szisztematikusan úgy veszi sorra a jeleneteket, hogy azokból idővel egy teljes színdarabot, közönség előtt is bemutatható előadást lehessen összefűzni.

Hogy mikor? Talán tavasszal.