Női intimitások a romantika korából a Smidt Múzeumban, Szombathelyen

A többtucatnyi hölgylátogató először a barokk fényűző pompájából, majd a rokokó és az empire antik világ iránt érdeklődő dekorációiból kapott ízelítőt Szommer Ildikó kalauzolásában. Végül beléphettünk a romantika századát, annak is a biedermeier korszakát idéző kincsek birodalmába. Egy gúnynévből: a nyárspolgár szó német megfelelőjéből és egy gyakori családnévből született az elnevezés.

Olyan időszak volt ez, amikor mindennél fontosabbá vált az intim szalonélet, középpontba került az irodalom, a kártya, a házi muzsika. Sterio Károly akvarelljeiről pontosan leolvasható a kor női divatja: a dekoltázs egyre merészebb, a ruha kivágása lecsúszik a vállról, megjelennek a könyékig bő, buggyos sonkaujjak. A darázsderekat fűző, az alatta levő domborulatokat turnűr hangsúlyozza.

A frizura középen elválasztott, kétoldalt loknikban omlik alá. A tárlókban megjelennek a női toalett változatos kiegészítői. Gyöngyös retikül, erszény, napernyő, szelencék, sétához való virágcsokortartó. Legyezőknek pedig egész sorában gyönyörködhetünk: készültek papírból, csipkéből, selyemből, elefántcsontból és teknőcpáncélból. Az egyiknek a szélébe még egy kis visszapillantó tükröt is illesztettek.

Olyan személyes tárgyak is őrzik itt a kor szellemét, mint Liszt Ferenc harmóniuma, Széchenyi István sétapálcája, feleségének gyönggyel varrott aprócska báli cipellője. A bútordarabok is a szalonéletet tükrözik. Persze azért a kor férfi divatjába is bepillanthat az időutazó: megjelenik a tárlókban az 1809-ig kötelezően hordott kard, a díszmagyar, a jurátuskabát, a viseleteket díszítő kötők és gombok, sőt a korszak fontos férfi as kellékeként a hosszú szárú pipa is.