Harminc évig volt a fúvószenekar elnöke a kőszegi Bakos György

– Hatvan éve van közöm a kőszegi fúvósokhoz, 13 évig trombitásként, aztán tenorkürtösként. 1990. január 17-én választott meg először elnöknek a zenekar tagsága, ezt megismételték még ötször. Ötvenhat éve töltöm hetente kétszer a szabadidőmet a felnőtt zenekarban, az utóbbi három évtizedben én képviseltem a zenekar érdekeit, most tettem pontot a korábbi elhatározásom végére, visszavonultam – sűríti néhány mondatba fúvós múltját.

Hatvan év története korántsem lenne teljes, ha nem említenénk, hogy amatőr színjátszással kezdett, volt diákszínpad-vezető, párhuzamosan lett fúvószenész, utána kertész, majd népművelő, néhány évig tanár, hogy később visszatérjen alapszakmájához, a kertészethez. Az Írottkő Natúrparkért Egyesületben alapító tag, 2003 óta elnök Bakos György. Civilség és hivatás elválaszthatatlan az életében.

1964-ben a Balog-iskola diákszínjátszói léptek fel a lovagterem színpadán a Bíbor madár mesejátékkal, amiben 14 évesen főszereplő volt. A diákszínpadon nemcsak szerepelt, hanem 1974-től ’87-ig rendezett is. Első munkahelyén, a mai városgondnokságon 1968-ban kezdett kertészként, később „elcsábította” a bútorszövetgyár. Hadseregbeli kitérője is emlékezetes: 1971-ben vonult be sorkatonának, egy évvel később jelentkezett a Keressük Petőfit országos versmondó versenyre, és bekerült a 12 legjobb közé, a tévés fordulóba.

Miután látták szerepelni, másnap táviratot kapott Tóth Sándor a Jurisich-gimnázium akkori igazgatójától: „miután leszerel, lesz állása Kőszegen”. Az ígéret teljesült: 1973. február 18-án szerelt le, március 1-jétől a művelődési központ művészeti előadója lett. A város arra „kötelezte”, hogy végezze el a tanárképző főiskolát, ezt 1977-ben abszolválta. Népművelősége idején megújították a szüretet, 1974-ben ifjúsági házként megnyílt a sgraffitós ház, ő volt az első vezetője. Közben a technikum diákszínpadát vezette. 1978. január 1-jétől kinevezték a vár igazgatójának, akkortól még aktívabban vett részt a városi rendezvények szervezésében, lebonyolításában egészen 1984 szeptemberéig. Három év következett gimnáziumi tanítással, 1987 óta kertész vállalkozó Bakos György.

Közben a fúvószenekarral beutazta fél Európát, akkor még „csak” muzsikusként. – Kiváló karnagyokkal és zenésztársakkal dolgoztam. Nagy horderejű lépés volt, amikor alapítványi formában működött tovább a zenekar. A rendszerváltás után az új kihívások, elképzelések révén megszaporodtak a feladataink, de gazdagodtunk is, tudásban, élményben, hangszerekben, kottaanyagban, egyenruhákban, sőt új, igazi zenészotthont is kialakíthattunk.

Az elmúlt harminc év három erős korszakra osztható fel

Az első 1990-től nagyon erős kezdést és annak szinten tartását jelentette. A társadalmi változás mellett úgy kellett mindig ütőképessé tenni a zenekart, hogy mindenki elvárásának megfeleljünk. Nagy és rangos utazások tűzdelték ezt a periódust. Évfordulói közül talán a legemlékezetesebb a 130 éves jubileum, az 1996-os Európai Fúvószenekari Fesztivál, amikor 13 zenekart köszöntöttünk Kőszegen. A második „korszak” kicsit hétköznapibb volt, de nem történések nélküli. Ugyanúgy telt házakat hoztak a bálok, hangversenyek, térzenék, csak a zene, a műsor volt megszokott, kihívásmentes.

Tíz éve új időszak következett

Gyors beilleszkedés, időnként fájdalmas kritikák hárítása, hangversenyek, évfordulók, új szerzemények, hangszerelések, olyanok, amiket más zenekarok nem játszanak, retró zenék, show és az élmény, hogy fölrobban a sátor. A 2009. december 3-ai első próba, az első taps a zenészektől meghatározó élmény volt. Rábólintottunk a fiatal Szilágyi Miklós alkalmazására. A következő év tavaszi koncertjén ő jelesre vizsgázott, mi pedig a közönség előtt az új karnaggyal. Az új fejezet más munkamódszert, hozzáállást, repertoárt és stílust jelent. Számomra 2016-ban a 150 éves évforduló jelentette a csúcsot, a magaslatot a 23 meghívott zenekarral. Mindig büszkén vallottam magamat kőszegi fúvószenésznek. Jó volt ezért a csapatért dolgozni, képviselni közös ügyünket – hallottuk tőle.

A „vallomáshoz” hozzátartozik egyik missziója, az utánpótlás kérdése is – szép feladat, egyben felelősség is a zenész szülőké. Ő mindhárom gyerekének hangszert adott a kezébe, amatőr zenészek lettek, amihez persze elengedhetetlen a jó családi háttér. Nemrég született a huszadik gyermek a zenekarba, akiből zenész lesz, lehet. És az idén még biztosan lesz két „gyermekük”, a 22 ifjú pedig már egy komplett zenekart is kiadhat…

A leköszönő elnök három alkalommal kapott Kőszeg Városért Díjat

A kitüntetésekért hálás, a legnagyobb elismerést mégis a közönség tapsa jelenti számára. Sokféle taps van. Néhány a legemlékezetesebbekből: nagy sikerük volt, amikor 1976-ban Lovranban először mutatták be Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját. Még Csárics Sándor karnagy idején a csehországi Zlinben sem akarta őket elengedni a közönség egy sportcsarnokban. És a nizzai virágkarnevál is „legek” között szerepel a zenekar történetében, ahogy újévi bécsi koncertjük is.

– A tény, hogy idestova hatvan éve hetente kétszer két órát veletek lehettem, sokat javított életminőségemen, mindenképpen több lettem általatok – mondta a társainak Bakos György a zenekar legutóbbi közgyűlésén. Hozzátéve, hogy az elnöki tisztségben most fiatal emberre van szükség. Nem hagy fel a zenekari léttel, de átadta a stafétát, méghozzá jó szívvel az utódjának, Németh Balázsnak.