Sokáig szórják majd a virágokat – József Attila 115. születésnapjára

A virágvasárnapi diadalmenet, a nagycsütörtöki utolsó vacsora, a dermesztő magány (az apostolok elszenderülnek) és a várakozás után (amikor, Dsida Jenőtől tudjuk: nincs csatlakozás) következik a pénteki kereszthalál. Jézus nagyszombaton a sírban pihen. És amikor elmúlik a szombat, és Mária Magdolna és más asszonyok elmennek a sírhoz, azt látják, hogy valaki elhengergette a bejárat elől a követ. Jézus teste nincs ott (ahogyan egy szép játékfilmben Mária Magdolna kiabálja: „Ellopták az Urat!”), egy ifjú azonban azt mondja: rémületnek nincs helye. Jézus azért nincs ott, mert föltámadt.

József Attila hol van? Tverdota György A komor feltámadás titka címmel írta meg a József Attila-mitológia, a főleg furcsa bűntudatból és szégyenből táplálkozó József Attila-kultusz keletkezésének történetét.

József Attila 115 éve, 1905. április 5-én született Budapesten, a ferencvárosi Gát utcában. Gát utca 3. Szoba-konyha, gang, udvar. Az 1964-ben a földszinten megnyitott emlékhelyet eddig négyszer újították föl, legutóbb 2015-ben. (Nem biztos, hogy a földszinten volt az a lakás, ahol József Attiláék ideig-óráig bérlők voltak, de kell egy hely. Egy viszonyítási pont. A földszintről – a magasba.) A 2002-es felújítást követő ünnepélyes megnyitón (új tárlatot is nyitottak) mi is ott voltunk. Tömve az udvar, szép tavasz, beszélt József Etelka (Etus), a költő húga. Ott volt Juhász Ferenc. Eljöttek hozzá sokan. Tizennyolc év telt el azóta – az is hova lett. Aztán 2005-ben, a József Attila-centenáriumon a Fiumei úti sírkertben gyűltünk össze. Vittünk virágot. Jordán Tamás verset mondott: „Ti jók vagytok mindannyian...”

Sokan érezték úgy közvetlenül József Attila halála után, hogy rosszat tettek – de legalábbis nem tudták tenni a jót. Ebből az érzetből született meg a József Attila-kultusz. 1937. december 3-án még kevesen ismerték. Fejtő Ferenc írja, hogy amikor azon a decemberi éjszakán Ignotus Pál telefonon tudatta vele a hírt, lefutott a körútra, hogy levegőhöz jusson: „Felnéztem a Nemzeti Színházzal szemben álló bérházra, amelynek tetején egy szemafor minden éjjel az Est Lapok híreit sugározta, s azon olvastam, Attila József, a költő, öngyilkos lett. Az ügyeletes szerkesztő nem tudta, hogy a költőt, aki a távozó vonat elé vetette magát, József Attilának hívták, nem Attila Józsefnek, tehát arról sem volt fogalma, hogy a modern magyar irodalom egyik legnagyobb művészének halálát jelentette.”

Azért voltak, akik valamit megsejtettek. Fejtő Ferenc is említi Márai Sándort, aki 1942-ben (amikor József Attila hamvait Szárszóról Budapestre hozták) ezt írja: „Mindig Petőfi és Szent Ferenc jutott eszembe, mikor találkoztunk, sétáltunk vagy egy kávéházban ültünk. (...) A díszsírhelyre – milyen fájdalmasan visszás József Attila emlékével kapcsolatban ez a szó! – sokáig szórják majd a virágokat az emlékezők. Sokáig, amíg magyarul olvasnak.” (Márai – akinek szintén ma van a születésnapja -, Kosztolányi, Thomas Mann, a celldömölki vasútállomás épületében világra jött Németh Andor – ők József Attila eleven társasága.) „Megadatott néki a tökéletesség képessége” – búcsúzott tőle Fejtő Ferenc a Szép Szó emlékszámában.

Mi meg talán azért szórjuk azóta is a születésnapi virágot, mert József Attila tökéletes, mindent megváltoztató költészetében vetett számot azzal, hogy az ember milyen nagyon esendő.