2020.05.12. 09:00
Álomjátékosok – Évadnézőben a Weöres Sándor Színházban
Dühös és nevetős (szórakoztató) 2019–20-as évadot ígért a Weöres Sándor Színház. Akkor még nem tudhattuk, hogy adódik még egy jelző is: befejezetlen.
Equus. Major Erik, Jordán Tamás és Nagy-Bakonyi Boglárka
Fotó: Benkő Sándor
Négy tavaszi és négy őszi bemutatóval, plusz egy bérleten kívüli előadással készült a WSSZ, és nem rajta múlt, hogy ebben az évadban kicsit minden másképp alakult. Korán kezdődött az évad, mert az ETC-tagság (Európai Színházi Konvenció) révén Szombathelyre érkező rendezők már az előző szezon végén megkezdték a munkát. Úgyhogy 2019 őszén elsőként a szlovén, aztán az olasz vendég
rendezését láthatta a közönség.
Jasa Koceli szlovén kortárs drámát hozott: a Simona Semenic 5 fi ú című drámájából készült előadásban (a Márkus Emília Teremben) öt fi atal színésznő játszott, fantasztikus energiákkal: olyasmit mutathattak meg magukból – meg belőlünk –, amit még soha. Szóval magasról indult az évad. Luca Cortina világhíres orosz szerzőpárostól választott darabot: a Presznyakov testvérek Terrorizmus című drámája (az 5 fi úhoz hasonlítható „hálózatos” konstrukciójával) pont azt az álomszerű, szorító, rejtett láncreakciók sorozatában megmutatkozó világállapotot fogalmazta nagyszínpadra, amelyben élünk: most.
A kamarateremben aztán újabb álomjáték következett: Hamvai Kornéltól a Márton partjelző fázik, Valló-rendezésben. Több mint húsz év után jutalomjáték Jordán Tamásnak – és a többieknek is. A velünk élő múlt. Az örök jelen. A nagyszínpadon ezzel párhuzamosan elkészült a Liliomfi Mohácsi-féle változata. Nagyszabású, sírva vigadós, kemény (kegyetlen), a nosztalgia csillámpora nélkül. Liliomfi, avagy még egyszer hátulról.
A harmadik párosra se lehetett panasz: miközben fönn, a kamarateremben Zsótér Sándor mutatta meg Peter Shaffer „kultdrámája”, az Equus új színeit (amennyire csak lehetséges), a nagyszínpadon a kis hölgy a Maximból borzolta a kedélyeket. Az Equusban a
legszebb talán az volt, hogy a két csodálatos fiatal színész – Major Erik és Nagy-Bakonyi Boglárka – finoman, bensőségesen és pontosan együttműködött Jordán Tamással. A patinás bohózatot Réthly Attila vitte színre, ki más, mint Hamvai Kornél újrafordítása
alapján: búcsú Osztrigás Micitől, vissza Feydeau-hoz. (Ezek a bérletek sem futottak ki még teljesen, amikor a járvány miatt bezártak a színházak.) Bérleten kívül, ETC-projektben, Réthly Attila rendezésében mutatta be a színház a Haragosszigetet, Lőrinczy Attila
mai sorstragédiája direkt erre az alkalomra készült – és betalált.
Ádám bérletes almái – Czukor Balázs rendezésében – nem érnek meg ebben az évadban. És egyelőre azt sem tudjuk meg, hogy Székely Kriszta mit gondol arról, hogy mit akar Goldoni Mirandolinája. Legalább lehet valamire várni, de nagyon.