befejezetlen

2020.05.12. 09:00

Álomjátékosok – Évadnézőben a Weöres Sándor Színházban

Dühös és nevetős (szórakoztató) 2019–20-as évadot ígért a Weöres Sándor Színház. Akkor még nem tudhattuk, hogy adódik még egy jelző is: befejezetlen.

Ölbei Lívia

Négy tavaszi és négy őszi bemutatóval, plusz egy bérleten kívüli előadással készült a WSSZ, és nem rajta múlt, hogy ebben az évadban kicsit minden másképp alakult. Korán kezdődött az évad, mert az ETC-tagság (Európai Színházi Konvenció) révén Szombathelyre érkező rendezők már az előző szezon végén megkezdték a munkát. Úgyhogy 2019 őszén elsőként a szlovén, aztán az olasz vendég

rendezését láthatta a közönség.

Liliomfi. Jámbor Nándor, Alberti Zsófi, Lábodi Ádám m. v., Dunai Júlia
Fotó: Benkő Sándor

Jasa Koceli szlovén kortárs drámát hozott: a Simona Semenic 5 fi ú című drámájából készült előadásban (a Márkus Emília Teremben) öt fi atal színésznő játszott, fantasztikus energiákkal: olyasmit mutathattak meg magukból – meg belőlünk –, amit még soha. Szóval magasról indult az évad. Luca Cortina világhíres orosz szerzőpárostól választott darabot: a Presznyakov testvérek Terrorizmus című drámája (az 5 fi úhoz hasonlítható „hálózatos” konstrukciójával) pont azt az álomszerű, szorító, rejtett láncreakciók sorozatában megmutatkozó világállapotot fogalmazta nagyszínpadra, amelyben élünk: most.

5 fiú: Gonda Kata, Nagy-Bakonyi Boglárka, Herman Flóra e. h., Dunai Júlia, Alberti Zsófi
Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ

A kamarateremben aztán újabb álomjáték következett: Hamvai Kornéltól a Márton partjelző fázik, Valló-rendezésben. Több mint húsz év után jutalomjáték Jordán Tamásnak – és a többieknek is. A velünk élő múlt. Az örök jelen. A nagyszínpadon ezzel párhuzamosan elkészült a Liliomfi Mohácsi-féle változata. Nagyszabású, sírva vigadós, kemény (kegyetlen), a nosztalgia csillámpora nélkül. Liliomfi, avagy még egyszer hátulról.

Equus. Major Erik, Jordán Tamás és Nagy-Bakonyi Boglárka
Fotó: Benkő Sándor

A harmadik párosra se lehetett panasz: miközben fönn, a kamarateremben Zsótér Sándor mutatta meg Peter Shaffer „kultdrámája”, az Equus új színeit (amennyire csak lehetséges), a nagyszínpadon a kis hölgy a Maximból borzolta a kedélyeket. Az Equusban a

legszebb talán az volt, hogy a két csodálatos fiatal színész – Major Erik és Nagy-Bakonyi Boglárka – finoman, bensőségesen és pontosan együttműködött Jordán Tamással. A patinás bohózatot Réthly Attila vitte színre, ki más, mint Hamvai Kornél újrafordítása

alapján: búcsú Osztrigás Micitől, vissza Feydeau-hoz. (Ezek a bérletek sem futottak ki még teljesen, amikor a járvány miatt bezártak a színházak.) Bérleten kívül, ETC-projektben, Réthly Attila rendezésében mutatta be a színház a Haragosszigetet, Lőrinczy Attila

mai sorstragédiája direkt erre az alkalomra készült – és betalált.

Ádám bérletes almái – Czukor Balázs rendezésében – nem érnek meg ebben az évadban. És egyelőre azt sem tudjuk meg, hogy Székely Kriszta mit gondol arról, hogy mit akar Goldoni Mirandolinája. Legalább lehet valamire várni, de nagyon.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!