Egy szép, fényes nap Celldömölk határában a születésnapos Zrínyi Miklóssal

Négyszáz éve született Zrínyi Miklós, akinek „nagy napja” Kemenesaljához kötődik: Celldömölkhöz, Merseváthoz. Az emlékezetet ezúttal is Németh Tibor, a KMKK Kresznerics Ferenc Könyvtárának vezetője próbálja meg fölrázni.

Németh Tiborra mindig számíthat a kollektív emlékezet: felbecsülhetetlen értékű az a folyton bővülő adatbázis, amelyet könyvtárosként létrehozott, és amely persze igazi közkincs. Nem véletlen, hogy a jeles évfordulók listájának összeállítása minden évben az ő, Németh Tibor munkáján alapszik. Zrínyi kemenesaljai kötődésére is ő irányítja rá a figyelmet, nem is először. De a 400. születésnap talán jó alkalom a kultuszteremtésre.

Magára Zrínyi Miklósra persze nem kell ráirányítani a figyelmet: élete és pályája nemcsak a történészeket foglalkoztatja, hanem az irodalmárokat is. A sorrend akár fölcserélhető. Tanultunk róla a gimnáziumban is (jó szerencse, semmi más, Szigeti veszedelem, horvát bán, a végzetes vadkan), bár a tankönyvi passzusok valószínűleg inkább eltakarták, mint közelebb hozták az izgalmas, eleven személyiséget, akiről díjnyertes esszéjében Kemény István (különben költő) így ír: „Szóval Zrínyi Miklós maga az Ideális Történelmi Figura, mert vele kapcsolatban a történész éppen eléggé hiteles és pontos lehet, de egyúttal mégis lehet egy kicsit költő is.” Az újabb és újabb kutatási eredmények (és gondolkodásmódok) mindeközben átrajzolják a kanonizált Zrínyi-portrét is. Nem biztos, hogy a portrénak lényegi vonása, mégis: mint kiderült, Zrínyi születésnapjára sem május elsején, hanem május 3-án kell emlékeznünk. De a 400. évforduló mindenképpen kitágítja az emlékezés határait. A helyeknek és dátumoknak persze nagy jelentőségük van, hogyne volna. Pálffy Gézát néhány éve azért hívta meg Németh Tibor a celldömölki könyvtárba, mert a történész – a Zrínyi Miklós nagy napja című kötet szerzője – a kutatásai révén nemcsak a Zrínyi-kánont írta át több ponton, hanem az 1663-as „vati hadimustráról” is árnyaltabb képet nyújt.

A csáktornyai Zrínyi Miklós magyarul írt, több nyelven beszélt. Ahogy Pálffy Géza hangsúlyozza: a Habsburg Birodalom koordináta-rendszerében működő és tájékozódó, kiemelkedő képességekkel bíró politikus, államférfi volt, nem mellesleg az első magyar generális. És ha Zrínyit horvátok és magyarok egyként tisztelik és saját hősüknek tartják, akkor Veszprém mellett miért ne emlékezhetne meg Vas megye is a vati hadimustráról? Főleg, hogy Pálffy Géza kutatásai azt mutatják, hogy „a kutatás egymásnak ellentmondó korábbi állításaival ellentétben Zrínyi Miklós 1663. szeptember 17-e reggelén a Vas megyei Vat (ma Mersevát) mellett egészen Dömölkig húzódó szélesmezőkön, a kor egyik bevett tábor- és mustrahelyén, összesen mintegy 8500 fős hadát mustrálta meg.”

Hogy mit éreztek ebből a dömölkiek, az is érdekes. És bár most nem erre megy a világ, ha sikerül, képzeljünk el Celldömölk határában több mint nyolcezer (akár jelmezes) katonát, amint Zrínyi Miklós – és minden fontos közjogi méltóság – végighordozza rajtuk a tekintetét. Reméljük, 1663-ban napsütötte, szelíd szeptemberhez volt szerencséjük.