Harmincéves a Dance Jam Tánccsoport

A kerek évforduló jó alkalom felidézni az elmúlt évtizedek főbb állomásait. Az pedig már a Dance Jam-es lányok Csilla nénijével való beszélgetés elején kiderül: a pedagógusnak belső meggyőződése, hogy sorsszerűen lett élete meghatározó része a modern tánc. – Az ember, még ha girbegurba utakon is, de eljut odáig, ami kiteljesíti. Már felnőtt voltam, amikor Kozma Béla irányításával jazzbalettezni kezdtem Szombathelyen. Megtaláltam ezt a hobbit, ami részben a munkám is, és teljesen beszippantott ez a világ. Sokszor kérdezik tőlem, mit ad a tánc. Olyankor a saját példámat említem: hozzásegített ahhoz, hogy a Vasszilvágyról indult szerény, zárkózott falusi kislányból nyitott és határozott fellépésű emberré váljak. 1983-ban végzett a szombathelyi tanárképző főiskolán. A férje révén (Földesi János a Balog iskola igazgatója volt 15 évig) került Kőszegre, kezdett dolgozni a Balog iskolában. Gyakran kérték fel, tanítson be táncot a felsősöknek az ünnepségekre. Lelkes tanítványaiból 1988–89-ben 8-10 fős állandó csoport szerveződött.

1990 a Dance Jam alapításának éve, a következő évtizedben autodidakta módon, tanfolyamokon, nyári intenzív kurzusokon képezte magát. 2001-ben a Táncpedagógusok Országos Szövetsége kurzusán szerzett moderntánc-oktatói képesítést. – Nehéz dolgom volt az induláskor. Nem volt mesterem, akitől a technikai fogások tanítását el tudtam volna lesni, aki mellett fel tudtam volna nőni. Mindent magamnak kellett kikísérletezni. Ugyanakkor ennek az előnyét is élveztem: a saját elképzelésem lehetett a döntő. Küzdelmes, kitartó munkával jutottunk el a mai szintig. Évről évre több gyerek jelentkezett, már korosztályonként bontottuk a csoportokat. Jelenleg nyolc csoportban több mint 90 tanítványom van, az általános iskola után is maradókból versenyzők lesznek. Egy ideje óvodásokkal is foglalkozom: esztétikus testképzést tanítok nekik, ugyancsak nagy örömmel – mondja. A kezdetektől minden évben összeáll egy új műsor és új koreográfiák. Az egész estés program produkciói egy téma köré csoportosulnak. Szürke képzetek, Fekete szív, Megélni a pillanatot, Egy bőröndnyi élet – néhány a sokatmondó koreográfiacímek közül. – Azt vallom, és a lányokba is azt plántálom, nem elég, ha a mozgással, a tánccal gyönyörködtetnek, gondolatokat is kell hogy ébresszenek. A tánccsoport eddigi történetében a legnagyobb dolog, hogy

el tudtunk jutni az esztétikus mozdulatoktól addig, hogy érzelmeket és mondanivalót közvetítsünk.

A nagylányokkal rendre összeülünk, megbeszéljük, mi foglalkoztatja őket, milyen témát lehetne táncformába önteni. Nyár végén, ősz elején sok zenét hallgatok, van, hogy azokra álmodok koreográfiát, máskor – ez a nehezebb – előbb születik a gondolat, csak utána kutatok zene után. Az egyik tavalyi produkcióhoz, az Egy bőröndnyi élethez például a Schindler listája zenéje adta az alapot. Együtt megnéztük a filmet, elmentünk Auschwitzba, a lányok mély átéléssel adják elő a koreográfiát. A befogadáshoz persze értő közönség is kell, ez is adott Kőszegen. Hitvallása: amit a cél elérésével kapunk, az sosem olyan fontos, mint amivé közben válunk. Ezt adja tovább a fiataloknak is, a versenyzőket pedig arra tanítja: a nagy örömöket is pillanatnyiként értékeljék, és hogy nem a versenyeredmény a legfontosabb, hanem, hogy a befektetett munka visszajöjjön. Csilla néni erős egyéniség és maximalista, ezt várja el a tanítványaitól. Azok a gyerekek maradnak meg a szárnyai alatt, akik ugyanígy gondolkodnak. A lányoknak felnőttkorukra is muníciót ad ez a hozzáállás. A tánc révén lágyságot, finomságot tanulnak.

Harmincéves a Dance Jam Tánccsoport

El tudják fogadni a kudarcot és a sikert is. Céltudatosak, erősek lesznek, jó csapatjátékosok. A hosszú mozgássorok elsajátítása pedig sokat segít a tanulásban is – szinte kivétel nélkül egyetemre mennek. Külön büszkeség, hogy az egyik nagylány a táncpedagógusi pályát választja. Földesiné Németh Csilla a férjét említi még, akinek a támogatása nélkül nem tudná ilyen odaadással végezni a munkáját, és most már felnőtt gyerekeit, akikkel szoros a kapcsolata. A barátokat, akikre az évek során mindig számíthatott: a tánccsoport munkáját ketten is segítik, nélkülük nem lennének ilyen sikeresek. És végül egy vallomás: – A faluban, ahol nevelkedtem, élt egy tanár házaspár: nemcsak tanítók, hanem a község vezetői, lámpások is voltak, nagy tisztelet övezte őket. Azt gondoltam, ha az életemnek egyetlen célja lehetne, az lenne, hogy én is olyan lámpás legyek, mint amilyen a tanító néni és az igazgató bácsi volt. Ha ez sikerült, elértem, amit egy pedagógus elérhet a pályáján. Sokat jelent a régi tanítványok szeretete. A város, bármilyen segítségre van szükségünk, a lehetőségeihez mérten támogató. A díjak (köztük a Közösségi kultúráért elismerő oklevél, miniszteri elismerő oklevél, Pro Communitate Díj, A látványtáncok koszorús mestere díj) megerősítenek, hogy jó úton haladok, de a legnagyobb ajándék a hétköznapokban a jól végzett munka öröme.