Karanténajándék: Cseppek a végtelenből

A bezártság idején a végtelenből emel ki pillanatokat a szerző, realitás és misztikum ötvöződik az életképekben. A feszültség csökkentésére is alkalmazhatók a szövegek, a jövőbe tekintés, a remény táplálásának irányultságával. Bele lehet helyezkedni egy természeti képbe, ha épp nincs időnk, lehetőségünk otthonról a tényleges természetbe feltöltődni. Energiát ad a vers és a próza is, ha jelen tudunk lenni benne.

Rozán Eszter kevés szóval sokat mond, például az összetartozásról, a bizakodásról, a csodálkozás képességéről, ami mind-mind ajándék most, ha felfedezzük (újra). Ideje észrevenni ezeket a lételemeket is, és hangsúlyt adni nekik, hiszen most már nem rohanunk, kialakíthatunk új nézőpontokat arra, hogy mi fontos a továbbiakhoz.

A szerző csepegtet nekünk a létezés rejtelmeiből, a végtelenből, amibe aztán fel is emel, beemel minket az univerzumba az olvasás révén, hogy megint egy legyünk a mindenséggel, és ha valami, ez oldja a szorongást.