Fanni, a szavak csörfös varázslója – A vasvári kisdiák verse egy Kárpát-medencei antológiában

Kupó Fanni Vasváron lakik, de a 26. Kárpát-medencei József Attila Mese-, Vers- és Novellaíró Pályázatra beküldött pályázat harmadik helyezését mint a Győrvári Béri Balogh Ádám Általános Iskola harmadik osztályos diákja nyerte el. Az érdekesség hátterében az áll, hogy Fanni a csipkereki óvodába járt, édesanyja ugyanis ott volt óvónő. Mivel az itt megkezdett tánccsoporti munkáját Győrváron folytathatta tovább, ide iratkozott be első osztályba.

Tudod-e, mitől vers a vers? – kérdezem Fannit és már vágja is rá: az azonos hosszúságú sorokban az utolsó szónak rímelni kell. Ahogy beszélgetünk, már hozza is elő a vastag spirál jegyzetfüzetet, amelybe sűrűn rótt, apró betűkkel, ceruzával írja a verseket. Persze, nem mindig van kéznél a füzet, de utólag minden költeményt gondosan bemásol, hogy itt is meglegyen. Úgy emlékszik, hétévesen írta az első verset, karácsonykor, a téli szabadtéri játékokról.

Azóta sok minden megihleti: leggyakrabban valamilyen alkalomra, ünnepre készülve kezd rímfaragásba, de írt már a virágokról, és szeretett, kilenc hónapos kistesójáról, Blankáról is. – A koronavírus ellen is írtam egy imát Máriához, tudom fejből, remélem, lesz rá alkalom, hogy a családcsoportban, ahova járunk, elmondhassam – meséli lelkendezve. – Meg az óvoda 25. évfordulójára is írtam egy verset, jó hosszút, mert nem akartam leégni, hogy rövid verset mondok.

Fanninak pörög a nyelve, amikor édesanyja mégis szóhoz jut, elmondja, hogy már az óvodában magától megtanult olvasni és könnyen memorizál minden verset. Mesét is írt már, március óta naplót vezet, de az még titkos. Az osztályfőnöke fedezte fel a tehetségét, amikor szorgalmi feladatként versírás volt a lecke. Fanni szeret szerepelni, a középpontban lenni, de a kézműves foglalatosságok sem állnak tőle távol.

Melyik a kedvenc versed? Hááát, az összes! – mondja, de hogy azért egyet mégis idézzünk, álljon itt az, amit a kötetbe is beválogattak: Az igaz barátság. „Az igaz barátsághoz nem kell ész,/ De ha nincs barátod, az már vész./ Ki melléd áll jóban-rosszban,/ Ha sírsz, vagy ha gond van./ Ő az igaz barátod,/ És ne kívánj más társasá-

got!”