Pinka-menti pieta és a kukoricák tánca lilában az ötödik Partvonal művésztelepen

– Egy festészetet csinálunk, ezért úgy gondoltuk, hogy együtt megpróbáljuk – mutatta Novák Kata a Török Bélával közös, monumentálisnak ígérkező festményüket. Harmonikus színkavalkád, egyelőre ennyit látszott tegnap a munkából. – Kiderült, hogy csak a technika egyforma, a koncepció nem – fűzte hozzá Béla.

Merthogy művészi egymásra találás helyszíne is lett a Partvonal művésztelep, hogy mi sül ki Kata és Béla együtt munkálkodásából, az holnap délutánra kiderülhet, akkor nyílik kiállítás az itt készült és a hozott alkotásokból. Béla térben is dolgozik, először résztvevője a művésztelepnek és egy pietá szobor arcait formázza gipszből. Igazából alapoz, egy-egy szoborrészre van most idő Pinkamindszenten.

Ugyancsak ala­pozás (is) a tábor Fekete Szilviának, azt mondta, rengeteg inspirációt gyűjt, vázlatokat készít, aztán amikor visszatér budapesti műtermébe, akkor bontja ki a pinkamindszenti ötleteket.

– Nekem ez nagyon nagy frissesség, hogy eljöhettem. Nem vagyok plein air festő, most kapcsolódhatok a tájhoz – fogalmazott Szilvia. Az absztrakt és a figuratív határát keresi, a szomszéd kukoricás részletét mutatja a szénrajza – és annál sokkal többet. Mellette egy zöldben, kékben és lilában úszó kukoricakép, Tóth Annamária Rita munkája. Ő is először jött Pinkamindszentre, szinte tapintható a festményén a friss, szabad levegő, a Pinka-menti szél.

– Mindenki hozza a kis világát, aztán rezonál arra, amit itt talál – summázta Mészáros Szabolcs, a művésztelep művészeti vezetője, kurátora. Organikus fejlődés, így fogalmazta meg az elmúlt éveket, hiszen ötödször hívták életre a művésztelepet, vannak visszatérők és újak. A feltöltődés és az alkotás helyét és idejét Rajner Ágota teremti meg. Jön költő, jön zenész is: a nyáresti, éjszakai órák is a művészet ünnepei ilyenkor Pinkamindszenten.

Nyugalom és energia – így összegzett Ágota. A szervező szerint és számára olyan az egész művésztelep, mint Annamária kukorica-festménye, amely egyszerre pulzál és lendületes, ugyanakkor a természet erejének stabilitását is adja. Ágota szerint akkor sikeres a tábor, ha az a résztvevők része lesz. Akkor, ha visszavágynak, visszatérnek vagy (talán és) tovább érlelik és vászonra viszik a pinkamindszenti élményeket, be­nyomásokat.

A napokban készült képek még maradnak, az azokból összeálló kiállítás november végéig látható, látogatható Pinkamindszenten. És látni fogják azokat az éves agrárkonferencia résztvevői is, akik közül már voltak, vannak mecénásai a művésztelepnek, de nem lenne baj, ha még többen felfigyelnének az itt készülő, készült munkákra, meg az itt együtt dolgozó alkotókra is.