A víz fölött és a víz alatt: megvan a 11. celli SLOSZT madzagja

Egyszer csak minden Soltis-fesztivál megtalálja a maga madzagját, amelyre az előadás-gyöngyszemeket (vagy csípős-édes paprikákat) fölfűzve létrejön maga a fesztivál. Az idei SLOSZT (szeptembr 9-étől 12-éig) madzagja az intenzitás, a minden sallangtól mentes, eszköztelenségében gazdag, önazonos színészi játék. A fokozódó járványhelyzetre való tekintettel mindig maszkot viselve olyan színészi teljesítményekkel szembesülhet Celldömölkön a néző, amelyek máshol és máskor egyenként is ritkán tűnnek föl. Itt meg kapjuk az élményeket csőstül. Mintegy annak bizonyítékaként, hogy mit tud, mit bír az ember.

Tanteremszínházi előadásnak készült a budapesti k2 Színház Ki vele, Néró! című előadása Fábián Péter rendezésében, de nem csak diákoknak. A celli találkozón az előadást követő levezető foglalkozás elmarad – az előírt szociális távolságot betartandó –, az élmény is teljes: lekopik róla a tanteremszínházi jelző. Kosztolányi sokszor újraolvasandó regénye, a Néró, a véres költő adja a minden ízében mai előadás talapzatát, a központban az ifjú fűzfapoétával, aki egyszer csak római császárrá válik. A hatalom nem pótolja a tehetséget – hanem akkor mit csinál? Ezt a tragikus folyamatot mutatja meg Domokos Zsolt, Gyöngy Zsuzsa és Formán Bálint m.v. az előadásban. Néró sorsa: modell. Az alaphelyzet szerint a három – saját civil nevén színre lépő – színész Néró-előadásra készül. Rendezőcsere révén azonban a olyasvalaki jut (egyelőre rendezői) hatalomhoz, aki titokban echte Néró-karakter. De föltétlenül kell még valami más is a dilettantizmus diadalához: pénz. A k2-előadás kivitelezéséhez azonban nem kell szinte semmi. Csak a tehetség megnyilvánulása az üres térben. Innen nézve növekszik meg igazán a mindennapi tét, hogy ki tud a víz felszínén maradni – és milyen áron –, és ki merül el.

A víz nem csak metafora A szökés című monodrámában, Orosz Ákos előadásában, Csuja László rendezésében. A sokáig elhallgatott, az ötvenes évek elején politikai okokból bebörtönzött, az 56-os forradalom hősévé-áldozatává váló költő, Gérecz Attila tragikus életét feldolgozó különleges előadás hét éve a Maladype Bázison készült, aztán egy időre Orosz Ákos volt színháza, a Vígszínház fogadta be.

Ritkán játssza, jó volna többször. És nemcsak azért, mert fontos az ügy: a Gérecz-életmű megismertetése a közönséggel, hanem azért, mert ritka színészi teljesítmény. Az előadás Celldömölkön mintha megtalálta volna a saját természetes helyét: a bencés kolostor pőre, sötét pincéjébe lemenni maga a bezártságélmény. És megvan az a fülkeszerű mélyedés is, amely feltétlenül kell a színésznek a játékhoz (ami nem játék). A műanyag vödörnyi víz az egyetlen kellék. Gérecz Attila pedig az egyetlen, aki a Dunát átúszva meg tudott szökni a váci fegyházból. Mintha a Radnóti-paradigma rajzolódina ki a totális reménytelenségben versformákba kapaszkodó költő sorsából. Az előadás Gérecz-szövegekre épül: vallomás és mementó.

Az elbeszélt múlt óhatatlan nyugalmával, lezártságával szemben a színész, Orosz Ákos lénye, teste, mindene a jelen idejű dráma. Hogy a fejét a vödör vízbe dugja, a fuldoklásig. Hogy kibírja. Hogy megcsinálja. Miközben folyamatos kontaktusban van a közönséggel. Ha a csöndben megcsúszik, zörejt kelt egy táska, az előadásból szól ki – személyesen – az itt és most új jelentésben fölragyogó reakció: „Nálam nyugodt lehetsz.”

És pörög tovább a Soltis-találkozó. Újabb intenzív élmény a győri Rév Színháztól az Anyakicsinyítés. És az előadások között sok beszélgetés: befejezni nem lehet, csak abbahagyni.