Szorgalmi idő

2021.04.11. 07:00

Július elejétől költő – Szauer Ágostonnal tanításról, versírásról és arról, hogy miért fürkészi az eget

Szorgalmi időben hallgatnak a múzsák – mondja Szauer Ágoston, aki mindenféle csinnadratta nélkül, finom, rebbenő eleganciával évtizedek óta elsősorban költőként, de prózaíróként is jelen van az irodalomban. A legtöbben magyartanárként ismerik.

Ölbei Lívia

Szauer Ágoston, a szombathelyi Bolyai-gyakorlógimnázium szakvezető tanára. Új verseskötete a Napútnál jelenik meg

Fotó: VN

Rásüthetnénk, hogy rejtőzködő alkat, nem vonzza az irodalmi életnek nevezett sürgés-forgás, de azt mondja, ez egyszerűen abból adódik, hogy számára maga a versírás, az alkotás folyamata, a bíbelődés a legfontosabb: az pedig magányos tevékenység. A költő a fehér papír fölé hajol. (Először tényleg papír fölé. Ez most nem metafora.)

– „Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, / ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas / fényes, páncélos, ízelt bogarat” – írja Babits, és bár ő másféle alkotói attitűdöket is felsorol a Cigány a siralomházban című versében, én megmaradtam parnasszista alkatnak. A mívesség leköt.

A rejtőzködés, a búvópatakszerű jelenlét, a mívesség, a szépség és a játék – finom, alig észlelhető öniróniával fátyolozva – egész pályáját végigkíséri. Csak egy példa: a 90-es évek közepén jelent meg Elfelejtett költők című kötete, amely bravúros mutatvány.

Szauer Ágoston, a szombathelyi Bolyai-gyakorlógimnázium szakvezető tanára. Új verseskötete a Napútnál jelenik meg
Fotó: VN

Szauer Ágoston fogta, és kitalált negyvenöt költőt, mindegyiküket megajándékozta rövid (lexikonokba, tankönyvekbe való, mégis csillogóan szellemes) életrajzzal is. És mind a negyvenöt kitalált költőtől közreadott egy-egy saját versfordítást. A kitalált (mégis hús-vér) szerzők közül az első Kr. e. a VI. századból, az utolsó a 20. századból való. A világlíra története dióhéjban, miközben persze az összes elfeledett-kitalált költő titokban – ő.

Az Elfelejtett költők által tényleg lehetne tanítani líratörténetet – de Szauer Ágostonról talán sok diákja sem tudja, hogy folyóiratokban rendszeresen megjelenő, többkötetes szerző. Az biztos, hogy ha tudják – nem tőle tudják.

1988-ban végzett magyar–népművelés szakon a szombathelyi (akkor még) Berzsenyi Dániel Főiskolán, aztán a pécsi (akkor még) Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát. 1986 óta jelennek meg versei, első önálló kötete azonban regény volt: a Két háború. Tanított Gencsapátiban, 1995-től pedig szakvezető tanár a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban.

Digitális órák után beszélgetünk. Móricz Tragédia című novellája, érvelés, birtokos és mennyiségjelző – ma ezek a témák voltak soron a különböző osztályokban. A Tragédiát ráadásul a szombathelyi egyetemen magyar szakos hallgató tanította a 11. osztálynak – a virtuális térben úgy, hogy Szauer tanár úr ezúttal elsősorban nem a bolyais diákokat, hanem a fiatal tanárjelöltet figyelte. Azt mondja, évek óta motivált, felkészült magyar szakosokkal találkozik a Bolyaiban teljesített gyakorlatokon – őt magát pedig felfrissítik, tanárként frissen tartják ezek a tapasztalatok.

Ami pedig a digitális oktatás tapasztalatait illeti, az első jelző az, hogy időigényes. Körülbelül napi tíz óra a számítógép előtt, a tanórákon túl a felkészülést, a dolgozatjavítást, a feladatok, segédanyagok előkészítését, szétküldését is beleértve.

– De tudom élvezni – és nagyon hiszek benne. Úgy látom, hogy a befektetett munka megtérül, kamatostul. A nehezített pálya – hogy például online órán nem látjuk a gyerekek tekintetét, nem érzékeljük a közvetlen reakciókat – kikényszerít olyan megoldásokat is, amelyek a megszokott közegben nem biztos, hogy előkerülnének. Mondjuk olyan filmet, vendégszöveget kapcsolunk a tananyaghoz, amely az adott művel „összeszikráztatható”, hogy Lőrinczy Huba professzort idézzem. Az elmúlt év a digitális oktatás jegyében telt, sőt: amikor rövid időre visszatértünk az iskolába, bizonyos jól bevált elemeket megtartottunk – mintegy kisegítő eszközként. Ebből a szempontból pozitív, akár előremutató tapasztalatokat is hozott ez a rendkívüli – és sok tekintetben tragikus – helyzet.

Telefonon is „átjön”, érezni a hangján, hogy mindaz, amiről beszél, milyen fontos számára.

– Sokat hallani mostanában a kiégésről, hála istennek én nem érzem. Nem nagyon lehet ellanyhulni a gyerekek mellett.

Pedig irodalmat tanítani – kemény dió. Logika, tudomány, élmény, szórakozás, világ- és önismeret. Mikor melyik.

– Természetesen tapasztaljuk, hogy a kötelező anyag nem mindig alkalmas az irodalom megszerettetésére. De magam is azon vagyok, hogy bebizonyítsam a diákoknak: az irodalom nem száraz, unalmas, lila szövegek összessége, amelyeken valahogy túl kell esni. Rendszeresen készülök olyan rövid – ez is szempont – művekkel, amelyek igénylik a befogadói aktivitást: olvasóként részt kell vennünk a jelentések megképzésében. Van például rövidvers-gyűjteményem, amelynek egyes darabjai rendkívül szórakoztatóak. És a klasszikusok mellé, amikor csak lehet, igyekszem becsempészni egy kis kortárs irodalmat. Fogékonyak erre a diákok. Láttam én már tanítványok padján Simon Márton-, Kemény Zsófi-kötetet – talán a korosztályi közelség miatt is könnyebben képesek megszólítani őket.

Épp egy kortárs szerző beszélt arról egyszer, hogy költőnek lenni – bizonytalan állapot. Maga a szó rejti a bizonytalanságot: egyfelől főnév, másfelől folyamatos melléknévi igenév. Ezek szerint a költő csak akkor költő, amikor ír? Szauer Ágoston mikor ír?

– Szorgalmi időben hallgatnak a múzsák. Nyári szerző vagyok: a verseim jórészt július elejétől augusztus végéig születnek. Ilyenkor gyűjtöm az ötleteket: lejegyzek egy-egy sort, motívumot – aztán ha eljön az ideje, megcsinálom ezek alapján a verseket. Bár most azért a tavaszi szünetben éppen a végére jutottam egynek. Igen, ilyenkor félreteszem – szinte el is felejtem –, hogy amikor újra ránézek, ha szükséges, elvégezhessem az utolsó simításokat.

Ezek után elindulhat a maga útján a vers: folyóiratok szerkesztőségébe, az olvasók felé.

Kötetbe rendezve legutóbb (a múlt évben) „úgynevezett” gyerekversei láttak napvilágot. Úgynevezett, mert bár a Szauer-­gyerekversek zeneiségükben, fülbemászó ritmusukban folytatják a Weöres-hagyományt, mindig megrebben bennük valami, amitől kibillennek a gyerekvers-definícióból. A beszélgetés végére jó hír, hogy hamarosan kézbe vehetjük az újabb, felnőtt olvasóknak szánt Szauer-verseskötetet, Körülírás címmel, a Napút Kiadó gondozásában.

Mindeközben Szauer Ágoston felülír még egy romantikus klisét: költő, tehát gyakran fürkészi az eget – tudományos alapon. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Csillagászati Egyesületnek és az American Association of Variable Star Observersnek. Legutóbb (április 7-én) a déli égbolton nyílt halmazokat fényképezett. Alkalmasak voltak erre az égi viszonyok. És amikor egy japán úr bejelentette: nóvát fedezett fel, kiderült, hogy Szombathelyről egy nappal a hivatalos észlelés előtt elcsípte már a kifényesedő csillagot.

A csillagnézés hozzátartozik a mindennapjaihoz – amikor az ég engedi.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában