A bérbaltaváriak nagy könyve

A több mint hatszáz oldalas gyűjteményes anyagot Farkas Mária egyesületi elnök állította össze. A roma nemzetiség történetét dr. Székely János megyés püspök írta, Bérbaltavár történetét dr. Tangl Balázs, a helytörténeti kiegészítéseket Némethné Beczők Bernadett, Némethné Hajas Zsuzsanna, Németh Ilona, Torma Péter és Farkas Mária; a történeti anyagot dr. Zágorhidi Czigány Balázs lektorálta.

– A már elhunyt Szakály Feri bácsitól örököltünk egy helytörténeti könyvet, és azt hagyta ránk, hogy „ezt tovább kell vinnetek”. Ő írt először a bérbaltavári őslényleletekről, neki köszönhetjük a múzeumot is – mondta az egyesületi elnök, aki három évig kutatott a megyei, az egyházmegyei levéltárban, a megyei könyvtárban, múzeumban, ahol a helyi munkatársak, valamint Virágh Attila és Hencsei Judit segítette a kutatómunkában. Bérbaltaváron a munkáját Bodó Gyuláné, Egyed László, Mátyás István, Kovács Mária, Kovács Ilona, Németh Ilona, Orbán Ágnes és Zsuzsanna, Tápai Mária, Szakály Gyöngyi, Tompa Péter, valamint a falu idősebb lakói támogatták. Amint a levéltári kutatások során kiderült: a településen már 1620 előtt is volt plébánia, de az iratok eddig azért nem voltak feldolgozva, mert latinul íródtak, most Pethő Gábor fordította le a több száz éves teljes püspöki vizitációs anyagot.

– Bérbaltavár vegyes falu, ma már több a roma nemzetiségű lakos, mint a magyar. Jelen voltam dr. Székely János előadásán, mely a romák származásáról szólt. Fontosnak tartottam, hogy ők is ismerkedjenek meg a saját történetükkel. A püspök úr térképeket is mutatott az előadáson – ezek is bekerültek a kötetbe –, miként jöttek Indiából el a romák, végigvándorolva Ázsián és Európán – emelte ki a szerkesztő.

Az 1940-es években 1600 fős volt a falu, és még az 1960-as években is 1000 fő fölötti volt a lakosság száma. Nem véletlenül került ki innen 400 katona a háborúk idején. Ma már csak 530 fős a falu lakossága.

– Jelentős történeti örökséget hagytak a falura nagy nemesi családok. A Festeticsek, akik a templomot építtették, a Thurn család pedig Európa egyik legszebb kastélyát Baltaváron építette fel. Azonban a Thurn-kastélyt 1911 és 1913 között elárverezték, szétbontották, ajtóstul-ablakostul eladták, az anyagokat a helyiek megvették, beépítették a házaikba. A műkincseket és a nagyon gazdag könyvtár anyagát Bécsbe vitték a Thurn testvérek.

– Kisbér és Baltavár valaha két önálló község volt. Az első földárverezés (Zalabéri Horváth Család eladósodása miatt) után az 1880-as években kezdett összeépülni a két falu, amikor egyre több ház épült a Kossuth utcában. Ez az utca köti össze a két falurészt, ami hivatalosan 1935-ben egyesült.

Farkas Mária a könyv kapcsán azt is elmondta, hogy a Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület főleg elszármazottakból áll, 2000-ben Szakály Ferenc vezetésével fogtak össze, hogy „megmentsék a falutörténetet”. Idén pedig újabb egyesület alakult fiatalokból „Bérbaltavár Község” néven, akik szeretnék követni ezt a példát. A cél: nemzedékről nemzedékre továbbadni a történeteket, hogy minél többen megismerjék, mert ez segíti, hogy a magyar – roma családok közelebb kerüljenek egymáshoz. A magyar és a roma gyerekek óvodás koruk óta együtt élnek a közösségekben, a falu minden rendezvényén közösen vesznek részt.

A kötet V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, miniszteri biztos támogatásával, az Agrárminisztérium Hungarikum pályázata segítségével jelenhetett meg.

Kiemelt képünkön: A könyvborítón Ferkovics József festménye