Megnyílt a Szombathelyi Képtár új állandó kiállítása: körbenéztünk – fotók

A képtár új állandó kiállítása a 20–21. század magyar művészettörténetét gyűjteményének karakteréhez igazítva mutatja be, érzékeltetve az intézmény megnyitása utáni művészeti szemléletváltásokat. A koncepció a műalkotások jellegzetességei alapján sorolja kategóriákba a műveket, így párhuzamos jelenségeket szemléltet – mondja az összefoglaló. Összesen csaknem 200 képzőművészeti és iparművészeti alkotás látható a tárlaton, a képtár egyedülállóan impozáns – eredendően is kifejezetten erre a célra kialakított – tereiben.

A tárlat „képzőművészeti szekciója” a képtár mindkét nagy műtárgycsoportjából válogat: felsorakoztatja a klasszikus modern 20. század első feléből származó műveket és a neoavantgárd generáció munkáit. A dr. Gálig Zoltán művészettörténész által kidolgozott koncepció 15 fejezetben jeleníti meg a műveket. Avantgárd – a képviselői között Bernáth Aurél, Bortnyik Sándor, Uitz Béla –, realizmusok – Bán Béla, Bartha László, Berény Róbert, Bornemisza Géza, Derkovits Gyula (…) –, art deco – Bán Béla, Bortnyik Sándor, Bene Géza, Dési Huber István, Rumi Rajki István –, nőművészet két tételben.

Itt álljunk meg egy szóra: a Szombathelyi Képtár az elsők között kezdett el a nőművészettel foglalkozni. A kortárs témájú Cherchez la Femme I-II kiállítás nyomán indult meg kutatás a korábbi időszak irányába is. A körülbelül 1925-től 1949-ig tartó korszak megjelenő művészei Anna Margit, Bartoniek Anna, Földes Lenke, Futásfalvi Márton Piroska, Lesznai Anna, Sztehló Lili, Szuly Angéla, Vaszkó Erzsébet, Zemplényi Magda. (A második tétel, korban később: Benczúr Emese, Geszler Mária, El Kazovszkij, Keserü Ilona, Makovecz Anna, Maurer Dóra, Ország Lili, Sebők Éva.)

A következő fejezet az expresszionizmus képviselőit mutatja be – Bán Béla, Bartoniek Anna, Berda Ernő, Bokros Birman Dezső, Bortnyik Sándor, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Farkas Aladár, Forgács Hann Erzsébet, Gross-Bettelheim Jolán, Háy Károly László, Márffy Ödön, Sugár Andor, Perlrott Csaba Vilmos (…) –, aztán következik a szürrealizmus és absztrakt – Anna Margit, Ámos Imre, Bálint Endre, Bán Béla, Fekete Nagy Béla, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Szántó Piroska, Vajda Lajos (…) –, aztán a „magyar klasszikum” képviselői: Barcsay Jenő, Bartha László, Csernus Tibor, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Ferenczy Béni, Gruber Béla, Kassák Lajos, Kondor Béla, Miháltz Pál, Sugár Andor, Szántó Piroska, Varga Imre. Külön fejezetet kapott a grafika – Almássy Aladár, Banga Ferenc, Csohány Kálmán, Felvidéki András, Fillenz István, Gross Arnold, Kass János, Prutkai Péter, Sáros András Miklós, Somogyi Győző, Ujházi Péter, Wahorn András –, a neoavantgárd a Zuglói körrel, az „Ipartervesekkel”, a Szüre­nonnal – Bak Imre, Baranyay András, Csiky Tibor, Frey Krisz­tián, Galántay György, Gulyás Gyula. Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Major János, Maurer Dóra, Molnár Sándor, Nádler István, Paizs László, Pálfalusi Attila, Pinczehelyi Sándor, Tót Endre művei kerültek ide.

A Jelek, nyomok, mitológiák fejezetben megjelenő művészek közös jellemzője, hogy egyéni világot, mitológiát, valamint csak rájuk jellemző jelrendszert dolgoztak ki. Van posztmodern fejezet, aztán következnek az új médiumok, a megidézett klasszikusok: „Nagyon érdekes, hogy egy kortárs művész miként tehet maivá egy régi művet vagy eszmét.” Például Gerhes Gábor Izsó Miklóst, Konkoly Gyula Paul Gauguint, László Dániel Csontváry Kosztka Tivadart.

Cebula Anna művészettörténész koncepciója alapján négy tematikai egységben kapunk áttekintést a kortárs textilművészet hazai és nemzetközi irányairól. A Szombathelyi Képtár állandó kiállításáról nem hiányozhat a textil.