James Joyce szabálysértő regényében az egész világ benne van – Szombathely is

Egy nap vagy száz év – mi a különbség? Száz éve, 1922. február 2-án (Kijött a medve, vagy visszabújt még egy kicsit a barlangjába?) jelent meg először nyomtatásban, könyv formájában James Joyce regénye, az Ulysses, amely voltaképpen egyetlen dublini nap „története” – 1904. június 16-án „játszódik”, innen a Bloomsday –, különben pedig párbeszédbe lép az összes létező irodalmi hagyománnyal, miközben az embert magát kutatja és mutatja föl. 

„Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma” – írta 1930-ban Hamvas Béla, akit pedig Kappanyos András idéz az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján abból az alkalomból, hogy 2012 (és a Szentkuthy-változat) után 2021-ben ismét megjelent az Ulysses magyar nyelvű újrafordítása (a fordító csapat: Kiss Gábor Zoltán, Kappanyos András, Gula Marianna, Szolláth Dávid): „A mostani magyar nyelvű kiadásnak ehhez nincs köze; közvetlen apropója csupán az, hogy az előző elfogyott. 

Az időzítés azonban ezúttal is szerencsés: 2022. február 2-án ünnepeljük ugyanis az eredeti első kiadásának centenáriumát.” Az újrafordítás új kiadásában javítások, pontosítások is vannak, az olvasásához háttérapparátus sem árt. Bár Kappanyos András megjegyzi: „Az Ulysses természetesen nem csak háttérapparátussal olvasható és élvezhető, de jól példázza a könyv gazdagságát, hogy erre is lehetőséget ad, sőt ezt is meghálálja. Mert minél inkább elmélyülünk benne, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma. A gazdag rétegzettségből – mint azt már Hamvas Béla is megérezte – magának az életnek a gazdagsága tekint vissza ránk.” 

Benne van Szombathely is. A lecke: az Ulysses (akinek erről az első európai személyiség, Odüsszeusz, avagy a fényhozó jut eszébe, jó úton jár) egészen hétköznapi főszereplője, bizonyos Leopold Bloom – vagyis Virág Lipót – családfája Szombathelyen gyökerezik: a regényvilágban Lipót apja, Virág Rudolf Szombathelyen született. És mit ad Isten, Orbán Róbert megtalálta a Fő téren azt a házat, ahol anno a Blum család lakott. Fikció és valóság metszéspontján most a szerző bronzba öntött szobra lép ki a Blum-ház falából. A szobor ötlete Najmányi Lászlóé, a szobor alkotója Veres Gábor. 

Hogy maga Virág Lipót milyen? Olyan, mint bárki. Akárki. Odüsszeusz görbe tükörben. Kicsi fényhozó. Ja, és Najmányi László közben megírta A Blum-ház rejtélyét is, a regényt az örök vándorló Joyce élete ihlette: „Az első világháború kitörésekor a Triesztben nyomorgó, angol útlevéllel utazó Joyce családot kiutasították Ausztriából. Zürichbe szerettek volna eljutni, de nem volt pénzük a vonatjegyekre Svájcig. 

Egy magyar barátjuk, Putzi Fliege tanácsára, baráti kölcsön reményében felkeresték Szombathelyen Blum Lipót textilkereskedőt, akit Fliege a művészetek és irodalom bőkezű mecénásaként írt le (…).” És volt idő, amikor minden szombathelyi Bloomsday alkalmából megjelent a Leopold Bloom című képzőművészeti mappa, amelyet „a világ minden tájáról” postán érkező alkotások töltöttek meg. Az 1999-es mappa például (az ezredévi ugrás előtt) Szabálysértés címmel jött ki, Székely Ákos és Bonyhádi Károly szerkesztésében. Nagy szabálysértés az Ulysses is, miközben a legszigorúbb szabályok működtetik. Olvasni kell.