Színházi szenvedély - Bohózattal mutatkozott be a SEK Szinesztézia színpada - fotók

Szinesztézia Egyetemi Színpad – ez az új formáció neve, amely egyfelől utalhat arra, hogy a társulat bölcsője az ELTE SEK Magyar Irodalomtudományi Tanszéke, amelynek vezetője, dr. Czetter Ibolya PhD nemcsak azonnal bátorította a kezdeményezést, hanem maga is szerepet vállalt a legelső előadásban. A Szinesztézia és az irodalom tanszék kapcsolata pedig abban áll, hogy a különböző érzékterületek „összekeveredését” vagy inkább szinkron jelenlétét – amikor például ízesek a szavak, dalra fakadnak a színek – megragadó szinesztézia a metafora egyik típusát nevezi meg az irodalomtudományban. 

De az a tény, hogy az irodalom tanszék a bölcső, nem azt jelenti, hogy csak irodalom szakos hallgatók csatlakoztak a színkörhöz. Sőt! A legkülönbözőbb szakokról érkeztek diákok, ami önmagában azt jelzi, hogy valós és sokfelől érkező az igény a színház iránt. És ez is szinesztézia: sokféleség. Már szerveződött a társulat, amikor – a 2020/21- es tanévben – Színjátszókör néven szabadon választható négy féléves kurzust hirdettek, akkor kezdett el foglalkozni a hallgatókkal – Czetter Ibolya mellett – két színész: Alberti Zsófi (aki időközben távozott a Weöres Sándor Színházból), aztán Balogh János. Ők hárman jegyzik rendezőként az előadást.

Czetter Ibolya azt mondja, elmondhatatlanul sokat kaptak ebben az időszakban: elsősorban a színészektől – és persze egymástól. A pandémia késleltette a bemutatót – a múlt év novemberében a tanárnő premiertortával a kezében tudta meg, hogy betegség miatt el kell halasztani az előadást –, de nem adták fel, nem hagyták veszni a felgyűlt energiákat. Balogh Jánossal a főpróba után arról is szót váltunk, hogy milyen nehéz volt online foglalkozásokat tartani – de azt az időszakot is átvészelték.

 Rendkívül érdekesek voltak – izgalmas tapasztalatokat hoztak – az önfejlesztő, önismereti játékok. A tanulság talán az, hogy a drámajáték – a beszéd, a mozgás, a kommunikáció – minden leendő pedagógusnak a javára válna. De persze ha színkör, ha társulat, akkor bemutató. Kell a megmutatkozás, kell a nyilvánosság, kell a visszajelzés. Az irodalmi alapanyagot Alberti Zsófi hozta, aki Gálffi László, Ács János és a tragikusan fiatalon elhunyt Börcsök Enikő szoros figyelme mellett végezte el a színművészeti egyetemet. Börcsök Enikő emlékére választotta a „tizenkét székes” Ilf és Petrov Érzéki szenvedély című bohózatát (Spiró-fordítás), amelyből egykor vizsgaelőadása készült – és amelyben egyszer Börcsök Enikő játszotta a Mamát. 

A Mama most Czetter Ibolya, nem is akármilyen! Ahogy a hallgatók is meggyőzik a közönséget, miközben Gogol és Csehov szelleme lebeg át a színen. Nevetnek a násznépen. A világ nem változik. (A WSSZ-ben éppen Trepljov keresi az új formákat.)