Helyi kultúra

2022.10.22. 10:00

Szilveszter atyát is elvitte a fekete autó - A kőszegi Jurisich-gimnázium négy egykori diákja ellen lefolyt koncepciós perre emlékeztek

A kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban az 1951 őszén Sólymos Szilveszter OSB és négy diákja ellen lefolyt koncepciós perre emlékeztek csütörtökön. Mint cseppben a tenger, úgy mutatkoznak meg ebben az esetben a korabeli társadalmi viszonyok.

Merklin Tímea

Dr. Várszegi Asztrik OSB, em. főapát, Keszei Balázs gimnáziumigazgató, dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese és prof. dr. Maitz Péter, egyetemi tanár az emléknapon

Fotó: © Unger Tamás

Keszei Balázs, a Jurisich Miklós Gimnázium igazgatója bevezetőjében arról beszélt, hogy az intézmény szellemiségét az elődök alakították ki, és a maiak is ezt kívánják folytatni. 1677-től szerzetesrendek viselték gondját az iskolának, ahol leghosszabb ideig a bencések oktattak. 1948 után is olyanok tanítottak itt, akik értelmet adtak a múltnak, és lehetőséget a jövőnek. A Szent Imre herceget ábrázoló üvegablak 2005-ben készült el újra, miután eltűnt az 1948-as államosítás után, amikor is a helyét bedeszkázták. A gimnázium a hagyományai miatt ma is konzervatív nevelési értékeket mond magáénak, de úgy, hogy minden pillanatban az innovációt keresi. A kőszegi gimnázium bencés korszakának dicstelen végéről prof. dr. Maitz Péter, egyetemi tanár (Bern), egykori diák tartott előadást. Amint megtudtuk, a Budapesti Államügyészség 1951. november 8-án küldte el a vádiratot a Sólymos László Szilveszter és négy társa elleni perben. Sólymost életfogytiglanra, a diákokat, Bencze Józsefet 6 év börtönre, Gergely Vilmost 4 év 6 hónap fogházra, Kőbányai Vendelt 4 év fogházra, Ullrich Miklóst 2 év 6 hónap börtönre ítélték. 

A totális elhárítás, a klerikális reakció elleni harc időszaka volt ez, az állambiztonság politikai koncepciót kreált, aminek alapján az ellenséget meg akarták semmisíteni. A Sólymosék ellen indított eljárás is ilyen volt. Egy filmrészlet idézte fel: a központi vezetés a politikai rendőrséggel szorosan együttműködve szovjet minták alapján koncepciós perek során ítélte el a papokat és szerzeteseket. A rágalmakkal az egyház tekintélyét gyengítették, és a közvéleményt az egyház ellen hangolták. Az egyházi iskolákban, kolostorokban fegyvereket rejtettek el, amelyeket a házkutatások során megtaláltak, hogy aztán a legszigorúbb megtorlásokkal büntessék az egyháziakat. Voltak, akiket szovjet katonák meggyilkolásának koholt vádjával tartóztattak le, és kínzásokkal kényszerítettek ki belőlük beismerő vallomásokat. 

Maitz Péter felhívta a figyelmet: már 1946-ban is volt koncepciós per, az akkor elítélt szerzetes paptanárt és tanítványait ki is végezték. A kőszegiek ellen folytatott per során a diákokat Szilveszter atya ellen használták fel. 1948- ban lezajlott a Mindszentyper, ami hatalmas nemzetközi tiltakozásba torkollott, XII. Piusz pápa a Szent Péter-bazilika erkélyéről közösített ki mindenkit, aki a bíboros elítélésében részt vett. Vagyis olyan nagy volt a nemzetközi nyomás, hogy a kommunista terror ezután a kivégzéseket már nem folytatta, Sólymosék pere 1951- ben ezért végződhetett, „szerencsés” módon nem halállal, hanem „csak” szabadságvesztésekkel. Szilveszter atyát „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” címén ítélték életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra. Diákjai többéves börtönbüntetéssel „megúszták”, de a félelmük nem volt kisebb, mint korábban a kivégzésre váróknak. Egy filmrészlet felidézte a börtönéveket: „Minden eszközt megengedtek, halálra szántak bennünket.” Sólymosnak azt mondták: „Az ifjúságot ellenünk nevelte, maga itt fog megrohadni. Nyugodjon meg, vigasztalódjon, minden papot kiirtunk, idő kérdése.” A diktatúra alatt az 50-es években 1300 papot, 940 szerzetest, 2200 szerzetes nővért börtönöztek be – hallhattuk az adatokat a Hitvallók és ügynökök című tévédokumentációból, amelynek bejátszásait Maitz Péter azért mutatta meg, hogy láthassuk a benne nyilatkozó Szilveszter atya szelíd, mindennel és mindenkivel kibékült és megbékélt arcát, és egyben rávilágítson, az ellene és diákjai ellen zajlott koncepciós per nem volt elszigetelt jelenség. A kőszegi bencés gimnázium 133 évig működött, 1815- től 1948-ig. A „dicstelen vég” a második világháború végén kezdődött, amikor Rákosi Mátyás és elvtársai visszaérkeztek a Szovjetunióból, és megszilárdították a hatalmukat. 1948. június 16-án államosították az egyházi iskolákat, ezzel szűnt meg a Szent Benedek-Rendi Katolikus Ferenc József Gimnázium Kőszegen. 

A szerzeteseket ekkor még nem, csak később üldözték el: 1950. szeptember 7-ei törvényerejű rendelettel oszlatták fel a rendeket. Ekkor kellett elhagyni a kőszegi bencés rendházat a még itt élő szerzeteseknek, mindössze néhányan maradhattak itt világi papokként. Az egyik közülük Sólymos Szilveszter volt, aki visszakapta „civil” nevét, a Sólymos Lászlót. Segédlelkészként működött Kőszegen 1951 nyaráig, amíg a plébánián el nem fogták, és udvari kis lakásából el nem vitték. Az atya évekig nem adhatott hírt magáról, azt sem lehetett tudni, hol van. 1956-ra lazult a rendszer, a forradalom „előestéjén”, augusztusban Rajk László egykori belügyminisztert – akit egy koncepciós perben végeztek ki – újratemették. A forradalmi események nyomán kinyíltak a börtönök ajtajai, Szilveszter atya és a diákjai is kiszabadultak. 

Dr. Várszegi Asztrik OSB, em. főapát (Pannonhalma) az emléknapon a bencés paptanárokról beszélt, köztük Szilveszter atya sugárzó személyiségéről, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a fiatalokra (és akivel ő később egy fedél alatt lakott). Sólymos börtönéveiből azt emelte ki, hogy úgy ment be, hogy ott fog hamarosan meghalni, de életben akart maradni, és teljesen egészséges volt, amikor szabadult. A börtön áporodott és nedves levegője még jót is tett a tüdőbajának, mert tünetmentes lett. Mivel büntetett előélete volt, minősített megfigyelést kapott a későbbiekben. – Már haldoklott, amikor bementem hozzá, és mondtam neki, hogy Szilveszter atya, most olvastam rólad, hogy ultrareakciós voltál, az egyik „legelvetemültebb” államellenes reakciós. Szilveszter atya végtelen derűvel elnevette magát: Hát, látod, ezek az ostobák, még en - nyi fáradtságot sem vettek, hogy utánanézzenek, milyen vagyok! – mesélte a főapát a személyes történetei között, és hangsúlyozta: – Ha volt nyílt lelkű, szeretetet sugárzó, ökumenikus egyházi ember, a kiengesztelődés szolgája, az Sólymos Szilveszter volt. 

Rengeteget dolgozott, de 1990–91-ig nem jelenhettek meg az írásai, azután sorra kiadták a műveit; én meg főapátként nem győztem előszókat írni. Várszegi Asztrik elmesélte, hogy megkérdezte Szilveszter atyától, honnan van a belső szabadsága. Azt felelte: „Amikor úgy gondoltam, hogy hamar meg kell halnom, az életemet teljes egészében az Isten kezébe adtam, és ez egy belső fordulatot hozott. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy hol, milyen beosztásban vagyok, dolgozom, egyszerűen hálás voltam az életért.” Sólymos Szilveszter 86 évet élt, és megbélyegzettsége ellenére sok-sok bölcsességgel, jósággal gyarapította a környezetét, ahogy a főapát mondta: Szilvus a testvéri szeretet hőse volt. Dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese (Budapest) a Sólymos Szilveszter és diákjai elleni per anatómiájáról szólva kifejtette: az egész magyar társadalmat meg akarta törni a kommunista diktatúra. Abszurd jogszabály tette lehetővé a koncepciós pereket, amelyek egyik csoportja az 1956-hoz kapcsolódik, és e perek során kiemelt szerepe volt annak, ha Mindszenty Józsefhez kapcsolódó bármilyen adatot találtak a forradalmárok előéletében. Az elítéltek a bebörtönzés súlyos traumája után is fenyegetettségben éltek, és sokáig megfigyelték őket, az utolsó aktákat a 80- as években zárták le. A Sólymosék ellen folytatott per során nyomozó szervek abból kreálták a fegyveres öszszeesküvés legendáját, hogy az atya Kőszegen fiatalokkal foglalkozott. A vádirat szerint szervezkedésük célja a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányult.

 A diákok – valószínűleg pszichés nyomás hatására – beismerték a fegyver- és a tiltott irodalom rejtegetésének, a titkosírással készült kémjelentés vádját. Sólymost mint szellemi vezetőjüket tüntették fel. Ő első kihallgatása során mindent elismert, de furcsák a leírt mondatok: a korabeli propaganda szavai! Az atya később vis - szavonta a vallomását, és ezután már semmit nem mondott. A rendezvény végén a kortársak emlékeztek vissza egy beszélgetés keretében, és a történetek sorában elhangzott az is, hogy amikor 1956-ban a börtönöket megnyitották, Sólymos atya még ült, várt, a börtönőr szólt rá: „Mit akar, menjen már, én is menni akarok!”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában