A város egyik történelmi kincse a régiségtár - A Dorffmeister-freskókkal díszített Sala Terrénában rendeztek fórumot

Miután 1872. január 7‐én megalakult a Vasmegyei Régészeti Egylet, még ugyanezen esztendőben,  július  28-án megnyitotta kapuit a nagyközönség  előtt  a  régiségtár, amelynek  Szabó Imre megyés püspök, az MTA tiszteletbeli tagja, a Vasmegyei Régészeti Egylet elnöke a püspöki palotában, a Dorffmeister-freskókkal díszített Sala Terrenában adott helyet. A rendezvény egyik szervezőjétől, Tóth Kálmántól, a Vasi Múzeumbarát Egylet titkárától megtudtuk: először idézi fel a szakma a régiségtár megnyitását, Lipp Vilmos múzeumszervezői, tudós tanári, régészeti egyleti tevékenysége gyakoribb téma. A múzeumbarát egylet feladatának tartja, hogy az elődökre rendszeresen emlékezzenek.

A Sala Terrena az a hely, ahol megalakult az első múzeum, régiséggyűjtemény százötven évvel ezelőtt. Nagyon illusztris, mert Dorffmeister díszítette freskókkal – római isteneket, mondákat tematizálva. Szily János püspök Rómából hozta magával ezt az inspirációt, a város történetével is foglalkozott. Összegyűjtötték és megfestették azokat a köveket, amelyek a város történetéből akkor ismertek voltak – erről is beszélt dr. Tóth Endre régész. A kövek történetéből két Domitianus császár nevét megörökítő, Szombathelyen előkerült feliratot emelt ki Kr. u. 82-ből, ahol a császár személyneve alanyesetben van, vagyis bizonyosan olyan épülethez köthető, amit az ő tiszteletére állítottak. Ezek a város nyugati részén lévő tartományi fórum oltárai lehettek, a császárkultusz épületei. 

Lipp Vilmosról és a Vasmegyei Régészeti Egyletről Mayer László, a  Vasi Szemle főszerkesztője tartott előadást, akinek ez az egyik kutatási területe.  

- 1867 után elindult egy robbanásszerű fejlődés, ami az addig napvilágra került régészeti leletek mennyiségét nagyságrendileg megnövelte. Ebben az időszakban érkezett Lipp Vilmos Szombathelyre, elég furcsa körülmények között, ugyanis az ifjú premontrei tanár olyan tüzes beszédet mondott egy keszthelyi vendéglőben, hogy a csendőrség egy pert akasztott a nyakába, és el kellett jönnie Keszthelyről, és Szombathelyen egy magasabb szintű iskolába, a premontrei főgimnáziumba került tanítani. Nem tagadta meg magát itt sem ez a szangvinikus, heves vérmérsékletű fiatalember, itt is politizált. Aztán megcsömörlött ettől, elkezdett angolul és franciául tanulni. 15-17 órában tanított nyelveket, de ez nem elégítette ki. Nem sápadt szobatudósként, hanem a tőle megszokott hatalmas energiával és lendülettel szervezte meg a régészeti egyletet, sikerült a város, illetve a megye értelmiségét maga mellé állítani – hallottuk Mayer Lászlótól.  

A régiségtár egykori gyűjteményéről dr. Kiss Gábor régész tartott előadást: egy 1877-ből származó leírást is felhasználva mutatta be a korabeli anyagot, amit falak mellett álló üveges szekrényekben és a terem közepén lévő lejtős tárlókban, korok és tárgycsoportok szerint elrendezve állítottak ki, és 1908-ig tovább bővült, amíg el nem költözött innen az új múzeumépületbe, amely ma a Savaria Múzeum.