A regösök újra útnak erednek, és mi velük tartottunk - Akkor kell elindulni, amikor beáll a sötétség - fotók, videó

Az ősi szokás a 20. század folyamán tűnt el a karácsonyvárás gyakorlatából, az utóbbi években azonban a helyieknek köszönhetően új erőre kapott. Először 1996–97-ben elevenítették fel Róka András vezetésével, aki akkor a kultúrházban dolgozott művelődésszervezőként. Aztán abbamaradt a regölés, egy-két éve pedig ismét úgy gondolták, hogy végiglátogatják a falusi portákat és megtisztelik Szent István énekével a lakókat. A férfiak között van néhány azok közül is, akik a 90-es években tizenéves legényként tanulták meg a regölést. 

A csengős botok még azokból az évekből vannak, a birkaszőrbundákat újonnan készíttették a falujáráshoz. A dozmati regösének a nyugat-dunántúli regöshagyomány különleges és becsben tartott darabja, amelyet 1899- ben Sebestyén Gyula dokumentált először, és amely a kivételes teljességben fennmaradt szarvasének-szakaszáról vált ismertté a néprajztudományban. A hajdani tradíció szerint karácsony másnapján regöltek, most előtte adják elő, mert az ünnepen mindenki a saját családjával szeretne lenni – mondta Molnár Péter, aki néprajzosként kapcsolódott be a hagyományőrző baráti társaság kezdeményezésébe, és segített szakmailag elmélyíteni a tudást, ami megvolt a helyiekben. 

– A dozmati azért kakukktojás a regösénekek között, mert a többi a gazdáknak kíván bő termést és sok állatot, ebben pedig a csodaszarvas motívuma bontakozik ki, és a termékenységvarázslás egy „összeregölés” kapcsán jelenik meg benne a zárszó előtt. Azt a szokást, hogy egy párt összeregölnek, olyan házaknál gyakorolták, ahol eladó lány volt. Ma is megkérdezzük, hogy van-e férjhez adni való lány, ha nincs, akkor a házaspárnak énekelünk, hogy megerősítsük a kapcsolatot – tudtuk meg Molnár Pétertől, a helyi értéktár bizottság vezetőjétől.