Égből szórt csillagok - Közösségi karácsony a celli Soltis Lajos Színházban

A Soltis-karácsony tényleg olyan, mint egy jókedvű családi ünnep: ilyenkor azok is visszatérnek Celldömölkre, akiket kicsit messzebb fújt a szél.

A Koptik Odó utcai színház előterében most is elkészült a szokásos „családi csoportkép”. Középen Nagy Gábor, a színház igazgatója, a folyamatosság megtestesítője – hiszen ő alapította meg anno a Sitkei Színkört, amely – miközben szakmailag egyre magasabbra jutott – jottányit sem engedett a közösségi létezésből. Ez az a csapat, amely megtart, amely visszavár, bármi történjen is.

A teljesség igénye nélkül böngésszük át a fotót, amelyen  a háttérben mosolygó – és karácsonykor is műsort adó – stúdiósok mellett sokan mások is föltűnnek. Nagy Zsuzsi,

Gregorich Bálint, Grego-

rich Domonkos, Marton Mercédesz, Marton Miklós, Pesti Arnold, Temesi Zsolt – a Soltis Lajos Színház sarokkövei, oszlopai, nevezzük, ahogyan akarjuk. Vannak, akik itt, a társulatban – hát hol áshol – találták meg életük párját, úgyhogy a sarkukban jár már a legifjabb generáció. Julcsi és Ábris, akiknek olyan természetes a társaság, a színházba járás, a jóféle energiák áramlása, mint másnak a levegővétel.

Ott ragyog a képen (a stúdióstársak között) Pintér Gergő, aki legújabban a Nem mese című előadásban arra tanítja a gyerekközönséget, hogy néha , bizonyos helyzetekben a „nem” ezer igennel ér föl. Ott van Piller Ádám, akit kezdettől nagyon szeret a színpad, és akit vissza-visszahúz a játék: idetartozik ő is. A Kvirtek és kvartok-előadással turnézott nemrég Erdélyben. A kétszemélyes játékban Horváth Nóra a partnere.  A Soltis színházhoz tartozik most már Gyurkovics Zsófia is: a szombathelyi Mesebolt Bábszínház színésznője több fontos celldömölki előadásban feltűnik (Szerencsés Mária, Május).

A Szerencsés Mária és a Május sem jöhetett volna létre Temesi Zsolt, az ős-színész, a zsigeri „tragikomédiás” nélkül: az egyikben Koptik Odót, a celli kegytemplom-, vagyis tulajdonképpen városalapítót játssza, a másikban olyan vérbeli Szép Ernő-hős, mintha az életet folyton a könnyes mosoly szivárványán át szemlélő szerző direkt neki írta volna a szerepet. És persze itt van Nagy Péter István rendező, aki nélkül megintcsak nem volna a Soltis Lajos Színház az, ami. És eljött ünnepelni Sipos László Márk is – elvégre Szombathely, ahol társulati tag, nincs messze Celldömölktől. Kazári András (Dödi) – szintén színész, mi más – pedig valószínűleg éppen fényképez, de huncut mosolya a családi csoportképre is szór néhány fénylő sugarat.

Soltis Lajos pedig, mint anno abban a szép sepsiszentgyörgyi  Kakuk Marci-előadásban, az égből szórja a csillagokat.